Április 1.
2011 április 1. | Szerző: MM
Nekem ma nem bolondok napja van, hanem a petesejt leszívásé. Tegnapelőtt és tegnap elég vacakul voltam: tegnapelőtt olyan érzésem volt, mintha vesekövem lenne, persze ezek csak az érlelődő tüszők voltak, tegnap már nem fájt annyira, viszont azt éreztem, hogy nem kapok levegőt. Tegnap este már sokkal jobb volt, ma meg mintha teljesen elmúlt volna, vagy csak nagyon enyhe. Kicsit (na jó, nagyon) aggódom, hogy megvannak-e a tüszők. Remélem, igen. Abban bízom, hogy nem mondtak semmit, hogy nem szabad csinálni, a múltkor is csak a leszívás és a transzfer után voltam eltiltva bizonyos dolgoktól. A múltkor találkoztam egy ismerőssel ott bent az intézetben, aki inszemre jött és ugyanezt panaszolta, mármint, hogy már nem fáj semmilye, talán megrepedtek a tüszők, még én nyugtatgattam:))) Na persze, kibicnek semmi sem drága.
Már készen vagyok, itt ülök étlen-szomjan, vattát köpök és azt várom, hogy indulhassunk.
Március 28. Parkolás mizéria
2011 március 28. | Szerző: MM
Az egész napom totál káosz volt, állandó rohanás: reggel kezdtem az intézetben UH-n ahol kiderült, hogy nem lett több petesejtem, mint a múltkor, de a méhnyálkahártyám gyönyörű. Ebből kell főzni:)) Szerda reggel újabb UH lesz.
Utána pedig folyamatos rohanás. Ennek egyik állomása volt a talpmasszázs. Annak rendje és módja szerint leparkoltam és elballagtam az automatához fizetni. Két darab kétszázasom volt és semmi más, de egyiket sem fogadta el a gép. Felhívtam a Centrum Parkolási társaságot, elmondtam a bajomat és bemondtam a gép számát. Adtak különböző tanácsokat, mit kell tenni a kétszázassal, földhöz csapkodni, csiszatolni, stb, de semmi nem működött. Átküldött egy másikhoz, az sem fogadta el, mondta kiküldi a szervízt, de 200-asok már csak ilyenek. Azt mondta, hogy kijön a szervíz és ha azt állapítják meg, hogy rossz, akkor a bírságot nem kell kifizetnem, csak szóljak be holnap és törlik. Kérdeztem, mi van akkor, ha kijön a szervíz, bedobja a saját kétszázasát és azzal működik. Erre nem válaszolt. A kérdést megismételtem még vagy ötször és nem tudom eldönteni, hogy ennyire hülye volt az a tyúk, hogy nem értette meg, vagy nem akarta megérteni. Bementem a masszázsra, de éppen nem tudtak fogadni. Gondoltam addig eszem valamit. Ahogy kiléptem az ajtón, láttam, hogy befut a szervíz. Odaügettem és megkérdeztem mi az ábra. Megmutatta, hogy az ő pénzével működik. Én megmutattam, hogy az enyémmel meg nem. Erre megvonta a vállát, és közölte, hogy a gépnek semmi baja. Mondanom sem kell, hogy az autón már rajta volt a bírság: 5200 Ft. Felhívtam újra az ügyfélszolgálatot és elmondtam a gondomat. Hosszan beszéltünk a lényege az volt, hogy bocs, így jártam: a gép működött, nekem nem volt jegyem, úgyhogy fizessek. Mondtam, kizárt. Ez a picsa is totál értetlen volt, úgyhogy a végén már üvöltöttem. Jobban megnézve a büntit, láttam, hogy van egy ügyfélszolgálati irodájuk a szomszéd utcában. Elballagtam oda is.
Az iroda önmagában is röhejes volt: egy tenyérnyi szoba, amiben körben voltak pultok, szám szerint 5. Az egyiknél volt egy ügyfél, kettő másiknál meg a két ügyintéző beszélgetett. A biztonsági őr mondja húzzak számot és figyeljem a kijelzőt. Jelzem senki várakozó nem volt rajtam kívül. Feszülten figyeltem a kijelzőt, majd a távozó ügyfél után kis idővel ugyanoda hívtak. Elmondtam újra a problémámat, a tyúk ott is ugyanazt közölte, így jártam, fizessek. Közöltem, na azt biztosan nem fogok. Annyira felbosszantottam magam, hogy majdnem sírva fakadtam. Felhívtam K-t és elsírtam a bánatomat. Teljesen bűntelennek érzem magam az ügyben: mindent megtettem, sőt még annál is többet és mégis engem büntetnek meg? Hát milyen világ ez. K megint édes volt, megnyugtatott, hogy ne izgassam magam, majd írunk egy levelet és természetesen nem fizetünk, ha kell, perelünk, mert igazam van.
március 28.
2011 március 28. | Szerző: MM
A tegnapi nap nem sikerült valami fényesen. Egész nap vergődtem: ahogy lement egy fél pohár víz, már jött is vissza. Rettenetes volt. Semmit nem csináltam, csak feküdtem. Egy kis előtanulmány a beültetés utánra. Úgy tervezem, hogy utána itthon maradok néhány napot.
A leszívástól számított két hét, amig kiderül az eredmény. Namármost, ha 3 napos beültetés lesz, akkor ez 11 nap következő péntekig, ha 5 napos, akkor csak egy hét. Ilyen szempontból sokkal jobb lenne az 5 napos. … és az ráadásul elvileg tutibb, mert az 5 napra fejlettebbek az embriók és egyúttal elvérzenek azok, akik nem életképesek. Másfelől a 3. naposnak megvan az az előnye, hogy több az embrió, lehet fagyasztani is, így könnyebb szívvel lehet várkozni abban a tudatban, hogy vannak tarcsi-gyerekek is. Mindent egybevetve azt hiszem, jobban szeretnék 3. napos beültetést inkább több embrióval, mint kevesebbel 5. napost. A múltkor 5. napos volt és nem lett belőle semmi. Azt mondták lelassult a fejlődésük. Megbeszéltük, hogy a biológussal forró dróton leszünk és ha ő úgy látja, hogy lassul a tempó, akkor 3. napos lesz. Most megyek újabb népszámlálásra.
Március 27.
2011 március 27. | Szerző: MM
Pénteken voltam UH-n: kb. 9-10 petesejt érlelődik. Kicsit elszontyolódtam, mert elvileg arról volt szó, hogy azért kapok több hormont, hogy több érlelődjön, de ez kb. ugyanannyi, mint a múltkor. Mindegy, azért ebből is lehet valami. Hallottam már olyat, hogy 1-ből is lett baba. Találkoztam ott egy barátnőmmel, lehet, hogy egyszerre lesz a petesejt leszívásunk pénteken. Jó lenne, és pláne milyen jó lenne együtt babázni… Később neki befutott még egy ismerőse, így hármasban ültünk ott a váróban és nagyon jól elvoltunk, még egy kávéval is megkínáltak bennünket:))) Legközelebb hétfőn találkozunk, ott.
Tegnap rohamléptekkel megmetszettem a bokrokat a kertben. Még nincs teljesen készen, de komolyan előre haladtam benne. Bevált a parkos-módszer – ajánlom mindenkinek. A lényege az, hogy a levagdosott gallyakat egy nagy ponyvára szórom, nem a földre, így egybe, fáradtság nélkül ki tudom vontatni a ház elé. Tavaly nagyot szívtam, mert a gallyak kihordása kb. ugyanannyi időbe tellett, mint a metszés és ráadásul sokkal fárasztóbb volt. Most így ezt 5 perc alatt megoldottam. Ha ma nem fog esni az eső és elég fittnek érzem magam, akkor elégetem a kupacot. Ez persze tilos, de nem tudok mást kezdeni vele.
A tegnap esti vacsorával megint kiütöttük magunkat. Fél éjszaka a wc-re jártunk. Most már úgy éreztem, hogy jól vagyok, megittam egy fél pohár narancslét és máris érzem, hogy megint hányingerem van. Rémes.
Március 24.
2011 március 24. | Szerző: MM
A tegnapi nem volt a mi napunk, de úgy tűnik, hogy a mai sem. Viszont az az érdekes, hogy egyáltalán nem balhéztunk egymással, pedig lehetett volna….. tényleg van valamilyen pozitív rezgés.
A dolog azzal kezdődött, hogy reggel elkéstünk az intézetből. Nem nagyon, de egy negyed órát igen. Felrohantam, K pedig azt mondta, majd köröz addig az autóval vagy megáll valahol másodiknak, mert soha nincs parkolóhely, és megvár. Felloholtam, éppen felértem, amikor jött a telefon, hogy a rablásgátló a zsebemben maradt, az autó beriasztott és letiltott. Visszarohantam és kiszabadítottam K-t. Még szerencse, hogy még nem ment át a központba, így a saját riasztómmal még ki lehetett riasztani. éééés… K nem volt nagyon dühös, csak egy kicsit. Mázli, hogy nem a kereszteződésben történt.
Azután őt eleresztettem, mert kiderült, hogy a doki műtőben van, többet kell várnom. A dokinál rájöttem, hogy Knál felejtettem a Puregon-os tollat és benne a patront. Sebaj, úgyis kaptam új receptet, kértem egy másik tollat és így megoldottuk. Szerencsére időben vettem észre, így nem kellett hazamenni érte hozzá.
Következő esemény az volt, hogy K rájött, sikerült felemás zoknit hoznia:)))
Napközben kiderült, hogy Neki is vérvételre kell mennie ma reggel. Ez is még időben derült ki, mert még éppen nem indultam el bevásárolni a reggelihez:)))
Ma reggel pedig, amikor kinyitottam a szemem hatkor, azt közölte, hogy nincs víz. Qva jó. Mondta nem baj, mert időközben rájött, hogy nincs nála a TAJ kártyája és mivel a beutalója is lejárt pár napja, nem meri kihúzni a gyufát, így inkább hazamegy érte, elintézi a vérvételt és visszajön értem. Ezek az ingázások egyébként cirka 50 km távolságot jelentenek csak egy irányba….
Végül úgy oldottuk meg, hogy az anyuéknál, akik két utcányira vannak, van víz, úgyhogy én majd oda megyek zuhanyozni és egyebeket intézni, ő meg hazamegy (így kicserélheti a felemás zoknit is, valamint bónuszként a tenisz cuccát is hazaviheti autóval, nem este kell gyalog) zuhanyzik, felkapja a taj kártyát és ha minden igaz, elintézi a vérvételt is.
Szóval minden jó, ha a vége jó. Remélem, most már tényleg vége:))) Bár ez a nap sem indult valami jól…
Március 22.
2011 március 22. | Szerző: MM
Megérkeztek a mellékhatások: tegnap kétszer-háromszor éreztem, hogy elönt a meleg…. elször nem tudtam mire vélni, azután leesett: hőhullámaim vannak. Valójában nem volt rossz, nem tartott sokáig és amúgy sem volt meleg. Ami viszont szar, az a fejfájás. Tegnapelőtt és tegnap is, és ma is megint. Tegnap nagyon rossz volt, egy algopiryn és egy caraflam sem tudott teljesen véget vetni neki. Azután gondoltam, hazajövök és eldőlök. Na persze még egy kicsit suvickoltam a fürdőszobában (minél régebb óta van takarítónőm, annál igényesebb vagyok:))) azután megvacsoráztam és ránzétem az órára: mindjárt kilenc, be kell adni az injekciókat. Akkor kezdtem keresgélni az injekciós tollat, és bevillant bent maradt az irodában. Bassza meg…. először próbálkoztam sima tűvel, fecskendővel felszívni, de olyan vákuum van benne, hogy nem sikerült így kénytelen voltam kocsiba ülni és visszamenni. Qva jó. Ráadásul az adagolás sem sikerült tökéletesen, olyan hozzávetőlegesen adtam be a mennyiséget.
Most pedig egy újabb kellemes feladat vár: megyek az autón kereket cserélni, de sajnos olyan kopott volt a nyári gumi, hogy kénytelen voltam újat rendelni. Ez most, a lombikkal kombinálva kifejezetten jól jött a költségvetésnek:((
Március 21.
2011 március 21. | Szerző: MM
Húúú de tartalmasra sikeredett a hétvége….
Szombaton munkanap volt, és mi – pontosabban én – egy partnerünknél promóztam. Ez a szappanok esetében abból áll, hogy ott állok egy asztal mellett és az arra jövőknek próbálok beszélni a szappanokról. Nos egyrészt nem vagyok benne nagyon profi, mármint az emberek megállításában, másrészt pedig a szappanokkal erős hátrányban vagyok szemben a kóstolható finom gyümölcslevekkel, pástétomokkal, esetleg kenhető testápolókkal szemben. Én ezt már tudom, de a partnerek ragaszkodnak hozzá és ha kérik, hát megtesszük. A délelőttöt tehát ezzel sikerült eltölteni, délután még kis bevásárlás, azután egy kis punnyadás.
Ejtőzés közben futott be a telefon, hogy a szomszédék indítványoznak egy kis társasjátékot estére. Így az estét egy jó kis vacsi után barátokkal töltöttük. Előtte még benyomtam magamnak az első tüszőnövesztő szurit is.
Tegnap elég sokáig sikerült aludni, a magam részéről 9-ig aludtam. Nem is tudom, mikor volt erre példa. Kicsit túl is aludtam magam, így elég sokáig kóvályogtam. K főzött nekem kávét, amivel kora estig kiütöttem magam. Ugyanis már egy több mint egy hónapja csak koffeinmentes kávét iszom, kivéve a nála töltött reggeleket. Ez volt nála az utolsó adag koffeines és az az érzésem, hogy ez több volt, mint egy adag, csak “ne maradjon már ott” felkiáltással belenyomta a kotyogóba. Olyan szívdobogást kaptam, hogy kora délután lett, mire összeszedtem magam.
Délután gyakoroltam kicsit Bodzával a sétálást, hogy ne őrüljön meg, ha a kerítésnél kutya van és na húzzon. Vettem egy klikkert és felszerelkeztem juti-falival. Egy normál esetben 20 perces kört kb. 1 óra alatt sikerült megtenni, mert abban a pillanatban, hogy húzott, azonnal megálltunk. Ha visszajött a lábamhoz, kapott egy klikket és egy juti-falit. Kicsit rontott a helyzeten az, hogy nem volt éhes, ugyanis éppen a megérkezésemkor adtam nekik enni, utána pedig hamarosan elindultunk. Tudtam, hogy így lesz, de nem volt szívem tovább éheztetni.
Utána még egy lovaglást is beiktattam és éppen a lovon ültem, amikor egy ismerős telefonon meghívott az újonnan megnyíló éttermükbe vacsizni. Nos ez nagyon jól sikerült, olyannyira, hogy elmúlt éjjel egy, amikor hazaértem, és fél három, mire lenyomtam magam, úgyhogy most meglehetősen kókadt legszívesebben visszafeküdnék, de persze erre nincs lehetőség.
Március 18.
2011 március 18. | Szerző: MM
Basszus, de rosszat álmodtam… és annyira valódinak tűnt, hogy azt hittem, tényleg megtörtént. Azt álmondtam, hogy összevesztünk K-val, mert nem tölt velem elegendő időt és elkezdtem összeszedni a holmijait és hozzávagdosni…. Húúú, de rémes volt. Ráadásul valamiért nem is kettesben voltunk, úgyhogy mások is látták… jaj…
Rémes volt…. de olyan jó érzés, hogy ez csak álom volt. Nem szeretném elemezni, hogy ez vajon miért bukkant fel a tudatalattimból, csak egyszerűen örülök neki, hogy nem valóság.
Március 17.
2011 március 17. | Szerző: MM
Mára két, egymástól teljesen független témám van – hiába no, kicsit skizo vagyok:)))
Tegnapelőtt felhívott a sógorom és felvetette azt a lehetőséget, hogy most kellene valahogy kifizetni/kiváltani a japán yenes lakáshitelemet, merthogy szegény japánok…. (Isten látja lelkemet, nem kívántam nekik ilyen katasztrófát, de nekem is megfordult a fejemben, amikor először hallottam a híreket) Mondta, figyeljem az árfolyamot és a kellő pillanatban lépünk. Azzal az aprósággal nem óhajtott foglalkozni, hogy mégis honnan fogunk ennyi pénzt leakasztani, mert ugyebár ha lenne, akkor már nem szívnék az OTP-vel, de ez részletkérdés. Jó kislány voltam, megnéztem az árfolyamot tegnap reggel és ma reggel is. Kapaszkodjatok meg: emelkedik! Ebből két következtetést vonok le: 1. az árfolyamok csak manipulációk eredményei vagy 2. a magyar gazdaság annyira szar állapotban van, hogy egy földrengés, cunami és atomrobbanás kombinációja is jobb, mint ami nálunk alapból van. Úgyhogy az ügy sztornó egyenlőre.
A másik téma természetesen a baba: Innentől, ne olvassa az, aki még nincs ebben a stádiumban, annak idején én sem olvastam babás és babaváró blogokat, mert rém unalmasnak és idegesítőnek találtam őket. Szóval nyugodtan lapozzatok:)))
Tegnap voltam az utolsó előtti igazi talpmasszázson. Még a héten egyszer megyek, hogy a menzesz alatt szépen minden kitisztuljon, és mivel szombattól indul a stimuláció, már nem lesz kezelés csak energetizálás. A természetgyógyász nagyon elégedett velem, szerinte szépen javulok. Azt mindenképpen éreztem, hogy nem fájt (annyira).
Úgy éreztem, amikor kijöttem tőle, hogy készen állok. Minden rendben van, tele vagyok csupa pozitív gondolattal és megérzéssel. Rögtön utána viszont jött az az érzés, hogy innen még szarabb lesz a pofára esés. Mert sajnos a legjobb eredmények és a legprofibb orvosok, biológusok mellett sem garantált a siker.
Nem tudom, hogy ezek az érzések “helyesek”-e. Ezt kellene-e érezni, vagy valami mást, de most ez van.
Április 2.
2011 április 2. | Szerző: MM
Tegnap megvolt a petesejt leszívás és hát nem vagyok valami rózsás hangulatban. 8 tüsző volt, abból 6-ban volt petesejt, 5 termékenyült meg. Ma reggel telefonált a biológus, hogy 2 elég gyengusz, tehát felejtős, 1 szép van és 2, akik még utolérhetik az elsőt. Emiatt mindenképpen hétfőn lesz a visszaültetés. Közepesen szar hangulatban vagyok, már bőgtem is egy sort. Nem én beszéltem a biológussal, hanem K, úgyhogy az infók csak másodkézből származnak, de ő nem értette, miért vagyok elkeseredve, mert szerinte ez nem hangzott úgy, hogy olyan gáz lenne a helyzet. Majd meglátjuk.
Majd még holnap reggel is telefonálnak, akkor még kaphatunk valami jó hírt is. Most már ránk férne.
Oldal ajánlása emailben
X