Április 15.
2011 április 15. | Szerző: MM
Nem sikerült. Megint nem. A tegnapi és a ma reggeli tesztek is negatívak. A talpmasszőr még tegnap is azt üzente, hogy ő érezte a babát szerdán. Mármint az energiát. Lehet, hogy energia van, de baba az nincs.
Most még el kell mennem a vérvételre, mert úgy teljes a kör, beszedem a reggeli gyógyszereket, de csak azért, mert ha még van egy 0,000001 % esély, utólag ne kelljen szemrehányást tennem magamnak.
Az összeomlás már megvolt tegnap reggel, ma már csak egy kisebb és remélem, délután már nem lesz újabb, mert kiborít.
Megint újra értékelnem az életemet és lehet, hogy ezúttal már változtatni is kellene rajta. De akkor nagyot, gyökereset és nem csak belsőleg, nem csak hozzáállásban, mert ez úgy látszik, hogy nem elég.
Mióta elváltam, azóta mennek a dolgok ilyen szarul. Tudom, hogy én miben vagyok hibás, de nem hiszem, hogy ezért ekkora bűntetést érdemelnék.
Április 12.
2011 április 12. | Szerző: MM
Jelentem, kigyógyultam a depiből.
Megráztam magam, összeraktam a dolgokat és arra jutottam, hogy minden a legnagyobb rendben van, okom van bizakodni:
1. a biológus a beültetés után távoztamkor azt mondta, hogy szépek voltak, 1 gyerek szinte biztos, de lehet, hogy kettő is benne van ebben a 3 bültetett embrióban.
2. Én akartam, hogy 3. napos beültetés legyen és végül úgy is lett. (A múltkor az 5. napos nem sikerült, mert a fejlődésük lelassult a 4. napon)
3. A talpmasszőr előzetesen azt mondta, hogy szépek a petesejtek, meg tudta mondani, hol volt a több sejt, stb. Ezek után azt mondta pénteken, hogy már érzi a megtapadt babákat, kettőt, és hogy minden a legnagyobb rendben van azon a tájékon.
4. Utánaolvastam a reflexológiának, és egy igen komoly szaktekintély a témában azt mondta, hogy a lombik program sikerességét szinte 100%-ra lehet emelni a talpmasszázs segítségével.
5. Az intézetben áttételesen megerősítették ezt, mert mondták, hogy a stimuláció alatt már vigyázni kellene, mert a talpmasszázs bekavarhat. Vagyis még ők is tisztában vannak a hatásossággal. Nos, mi vigyáztunk, mert már nem volt kezelés, csak energetizálás.
6. Szombaton éreztem, hogy a méhem környékén vannak húzások, rángatások, feszülések. Ez az ovuláció vagyis a leszívás utáni 6. napon volt, ami megfelel a beágyazódási időnek.
7. Vasárnap még éreztem a teltség érzetet és a hasam alját, de azóta semmit. Az égvilágon semmilyen tünetem nincs, ami jó. A görcsölés rossz jel lenne.
Szóval, ha ezeket összerakom, azt gondolom, nem kell parázni, jók az esélyek. Remélem, hogy holnap a masszázson kapok ismét valamilyen megerősítést.
Április 11.
2011 április 11. | Szerző: MM
Be vagyok fordulva…
Most nem érzek semmit, csak az enyhe szédülést. Visszaolvastam a korábbiakat és látom, hogy a múltkor is volt ugyanez, úgyhogy tuti, hogy a gyógyszerektől van.
Nem fogadtam meg a tanácsokat és teszteltem. Azt gondoltam, hogy nyugodtan tehetem, mert még tényleg nagyon korai, ha kimutatja jó, ha nem akkor sem kell beszarni. Hát nem így lett. Természetesen negatív lett a teszt és természetesen befordultam. Pedig tényleg nem kellene. Igyekszem Ágotában, a talpmasszőrben bízni, aki tényleg profi, rengeteg meddő nőnek segített. Azt mondta, hogy nagyon rendben vagyok és ketten megtapadtak. De mi van, ha akkor még jól voltak, most meg már nem? Legközelebb szerdán megyek hozzá, az meg még annyira meeesszeee van.
Basszus, hogy erre nem találtak még ki valamit! Gyűlölöm ezt a várakozást!
Április 10.
2011 április 10. | Szerző: MM
A mai napom elég korán kezdődött reggel: 4-kor arra ébredtem, hogy kiver a víz, nehezen kapok levegőt, még fekve is érzem, hogy szédülök és fáj a hasam, kicsit olyan mindjárt-megjön-szerűen, de mégsem. Ez az állapot lassan elmúlt, de nem igazán sikerült visszaaludnom, csak hánykolódtam. Azután a következő tünet az volt, hogy iszonyúan fel vagyok puffadva.
Na persze, ezek közül a dolgok közül bármelyik lehet a progeszterontól, de ki tudja? Mindenesetre a tünetek másmilyenek voltak, mint a múlt alkalommal. Az is igaz, hogy a múltkor másfajta progeszteront kaptam.
Április 9.
2011 április 9. | Szerző: MM
Tegnap voltam talpmasszázson. Mióta tart a stimuláció nincsen igazi kezelés, csak simogatás, energetizálás, ami nagyon jól esik. Egyszer csak azt mondja a masszőr, miközben teljesen más témáról beszélgettünk, hogy ő már érzi őket. Mármint kiket? Hát a babákat. Szerinte már megtapadtak és ketten vannak, minden rendben van. Többször rákérdeztem, alig akartam elhinni. Nos, hajlamos vagyok hinni neki, mert amikor elkezdtem járni hozzá, anélkül, hogy bármit mondtam volna neki, elmondta, hogy milyen bajaim vannak, melyik petevezetőm van elzáródva, melyik van részlegesen nyitva, stb. Mindenesetre sokkal nyugodtabb vagyok, mint előtte. Ha más haszna nem volt, legalább ez.
Tegnap egyébként egész nap szédelegtem. Kicsit olyan érzés volt, mintha becsíptem volna. Este pedig, amikor vacsizni voltunk barátokkal, az étterem előtt megcsapta az orromat a kajaszag, egy pillanatra felfordult a gyomrom. Na, ez aztán abszolút nem jellemző rám: imádok enni, kajaszagtól még soha nem voltam rosszul.
Ma délelőtt fájt a hasam alja, kicsit bizsergetett, nyilallt, de valahogy nem éreztem rossznak. Most éppen nem érzek semmit. Hacsak nem azt, hogy szorítja a nadrág a derekamat. Mindjárt le is cserélem egy puhábbra.
Hazafelé betáraztam néhány teszttel, azt hiszem, hétfőn teszek egy próbát és most már igyekszem nem bedőlni a szellemcsíknak és a párolgási csíknak.
Április 8.
2011 április 8. | Szerző: MM
Egy újabb nap telt el, ezúttal eseménytelenül. Hacsak azt nem tekintjük eseménynek, hogy este az asztalnál ülve egyszer csak megszédültem: mintha megfordult volna velem a szoba. Nem tartott sokáig csak pillanatokig, de fura volt.
Tegnap délelőtt bementem a boltba, dolgoztam kb. 3-ig, azután hazajöttem és kifeküdtem a napra. Ma már sajnos ezt úgysem lehet megtenni, mert elromlott az idő.
A hidegfronttól és a hajnali utrogestántól fejfájásom is lett, azt hittem, nem is fogok tudni felkelni. Fél hatkor felkeltem benyomni az utrot, utána visszafeküdtem és visszaaludtam. Hétkor úgy ébredtem, hogy azt éreztem, muszáj felébrednem és kijönnöm az alvásból, mert különben soha nem fogok többet felébredni. Furcsa érzés volt szintén.
Igyekszem tudatosítani magamban, hogy a gyógyszereknek a legváltozatosabb mellékhatásai vannak, ezekből semmilyen következtetést nem lehet levonni.
Április 6.
2011 április 6. | Szerző: MM
Nos, a hangulatjelentés:
Nincs semmi, mármint mindeki ezt kérdezi, aki tud a dolgokról. Nem érzek semmit, kicsit fel vagyok puffadva, de az is lehet, hogy szimplán meghíztam. De ezenkívül semmi. Nem is lehet érezni normálisan sem, amit érzek vagy majd érezni fogok, azok inkább a hormonok hatásai/mellékhatásai. Az Utrogestan hüvelygolóbis után szinte azonnal szédülök. Hihetetlen, hogy onnan lentről, kb. 10 perc alatt az agyamig elér a cucc. Tudom, hogy kicsi vagyok, de hogy ennyire?
Egyenlőre elég laza vagyok. Délelőtt bent voltam az üzletben, kb. 2 órát, utána az anyukám értem jött és hazahozott. Útközben beszereztem egy grill csirkecombot és egy dózis sűltkrumplit és benyomtam némi savanyúsággal.
Hoztam haza egy kis munkát, de eddig még nem kezdtem hozzá, meg fog várni holnap is. Kint dekkolok a kertben két pokróccal a napon egy nyugágyban a napon. Jól érzem magam.
Naponta szkájpolunk a barátnőmmel, akivel együtt voltunk a beültetésen és a leszíváson is, de szerencsére ő egyáltalán nem parázós, már elérte a zen állapotot.
Este vacsizni fogunk menni a törzshelyünkre, azt gondolom, hogy ennyi belefér a dologba. Az étteremben nincs cigifüst, K legnagyobb bánatára egy ideje tilos a dohányzás, ki kell mennie cigizni. Amúgy sem cigizik a közelemben, most meg aztán pláne nem. Nagyon aranyos volt, mert délelőtt is ő ment ki a vevőkhöz, nem nekem kellett mozognom. Kérnem sem kellett rá. Valójában nem szól egy szót sem, teljesen semlegesnek hat, de azért figyel rám és ez jól esik.
Április 5.
2011 április 5. | Szerző: MM
Tegnap megvolt a transzfer és 3 szép embriót ültettek vissza: 2 10 sejteset és 1 8 sejteset. Az a rejtély, hogy miért nem telefonáltak vasárnap, nem derült ki. A barátnőmnek is az utolsó pillanatban elkezdett osztódni az embriója, így ő is befutott és közös szobában fetrengtünk előtte-utána.
Tegnap még fekvés volt javasolt, úgyhogy feküdtem is, mára már ez nem volt kötelező, így reggel egy-két órát dolgoztam a gépen, most pedig fekszem.
Köszönöm mindenkinek a drukkokat, most már sokkal pozitívabb vagyok, de az a hétvége pokol volt.
Április 3.
2011 április 3. | Szerző: MM
Hát a mai tuti, hogy nem az én napom!
Először is, ma még nem telefonáltak az intézetből, hogy mi a helyzet az embriókkal. Már ki van rongyolódva az idegrendszerem.
Ráadásul K-val is volt egy összezördülésünk. Ilyenkor bennem minden alkalommal az egész kapcsolatunk megkérdőjeleződik. Mindig azon gondolkozom, hogy vajon nem csak én akarom ezt az egészet? Kapcsolatot, házasságot, babát? Olyan dolgot erőltetek, ami nem megy? Vagy olyannal, akivel nem megy?
Ennél a lombiknál az előjelek sem túl jók, kevés a petesejt. Igen, tudom, egy is elég, de annak a beágyazódására olyan-de-olyan kevés esélyt látok, hogy nem is látom. A múltkori kudarc után megállapodtunk, hogy teszünk még egy próbát. Megtettük. Ha nem sikerül valószínűleg nem lesz újabb próba. Tudom, hogy utána azonnal azt fogom érezni, hogy meg KELL próbálni, de remélem, hogy felül tudok kerekedni ezen. Egyszerűbb lenne tudomásul venni, hogy nincs, nem lesz gyerek, mint ezeket a kudarcokat újra és újra átélni.
Tegnap beszéltem a kineziológus barátnőmmel, azt mondta, bízni kell, ki kell radírozni a múltkori kudarc emlékeit és felülírni jó dolgokkal. Borzasztó nehéz. Nem vagyok rá képes. Legalább egy pozitív jelet kaphatnék… pl. azt, hogy mindhárom tökéletesen megfelel az elvárásoknak. Akkor megint talán megint tudnék bízni. Most nem megy.
Április 24.
2011 április 24. | Szerző: MM
Totál ki vagyok bukva….
Már nem annyira a kudarctól, bár az is benne van a nagy halomban, ami rám omlott. A másik problémám a költözés kérdése. Pontosan egy hete, reggel azzal ébredtem, hogy megvilágosodtam: mindenképpen K-hoz kell költöznöm. Nem jó a megfogalmazás, hogy kell, senki nem kényszerít rá, de saját magam miatt kell megtennem. Kompromisszumot kell kötnöm önmagammal. Amikor ide eljutottam, azonnal jobban éreztem magam. Még nem sejtettem a következő összeomlást.
Történt ugyanis, hogy szerdán be kellett szaladjunk a szüleimhez valamit elintézni. Az apukám azzal fogadott, hogy telefonált egy ügyvéd, hogy megvennék a házamat. Mivel az anyuval felesben vagyunk tulajdonosok, az én számom pedig titkos, őt találták meg. Mondom, oké, visszahívom, mert ugyan nem akarom eladni, de van az az összeg, amiért korpásodik az ember haja. Ekkor következett be, amitől a legjobban tartottam: hiszti hegyek, hogy 1. nem szabad eladni, 2. anyukám kijelentette, hogy ő nem fog gyereket felügyelni szaladni 50 km-t (mármint K-nál). A legrosszabb viszont az apukám volt, az ő reakciójára egyáltalán nem számítottam: azt mondta, nem szeretné, ha elköltöznék, mert neki az jó érzés, hogy időnként beszaladok ide.
Szerencsére K is ott volt, hallotta ezeket a reakciókat, tisztában van vele, hogy nem csak műbalhé az egész a részemről.
Felhívtam a sógoromat, aki szövetségesem az ügyben, szerinte nem kell az egészet deklarálni, csak menni kell. Igen ám, de azt nem lehet. Ha csak magamról lenne szó, szépen átszivárognék. De lesz egy pont, amikor a kutyákat is át kell vinnem, és onnantól ez deklarált, tiszta, világos helyzet. A sunnyogás különben sem az esetem.
Nos, azóta nem térek magamhoz…. úgy érzem, hogy csapdában vergődöm és nincs menekvés. Tudom, ha valaki nekem mesélné ugyanezt, azt mondanám neki, hogy felnőtt ember, azt csinál, amit akar, ne csináljon magának problémát belőle. Látszólag valóban ilyen, gyakorlatilag viszont ennél sokkal nehezebb.
Az is nagyon bánt, hogy azt érzem, senkit, de tényleg senkit nem érdekel, én mit szeretnék.
Ezen kívül azért más bajom is van, egy általános rossz hagnulat, de azt még nem sikerült azonosítani.
Jövő héten mindenesetre felkeresünk egy pszichológust, hátha tud segíteni.
Oldal ajánlása emailben
X