Július 19.
2011 július 19. | Szerző: MM
Megint mozgalmas volt a hét…
A múlt héten gyalogkakukk voltam, az autómat javították, amit a mosóban meghúztak. A tyúk persze kihúzta magát a csere-autó problémakör alól, így vonatra kényszerültem. Végülis túléltem, emberek milliói élnek így, csak éppen bosszantott a dolog. Felháborító, hogy nem akarnak felelősséget vállalni. Eleinte fontolgattam pár keresetlen szót a fészbukon és a Tékozló Homáron, de végül elvetettem, mert nem volt rá időm. De még később meg fogom tenni. Azt hiszem.
A legszarabb az volt, amikor csütörtökön a legnagyobb hőségben kellett hazavonatozni, komolyan mondom a vagonban minimum 45 fok volt. Az ablakokat nem lehetett rendesen lehúzni, ültem és éreztem, hogy folyik a víz a hajamból. Annyira sajnáltam szegény klajzit, mert tetőtől talpig felöltözve a szar nejlon egyenruhában kellett ugrálnia és nem csak 30 percig, mint nekem.
Hétvégén lustiztam… hiába már nem volt 38 fok, nekem még a 33 is meleg volt, ami délutánra felkúszott 35-re a teraszon. Szombaton a szüleimnél kellett segíteni a laptopot életre kelteni, mert elutaztak, és vinni akarták magukkal. Vasárnap viszont szinte egész nap a teraszon punnyadtam a hűs vízpermet alatt.
A nyugalmamat csak az zavarta meg, hogy a vasárnap délelőtti biciklizés alkalmával berepült egy darázs a pólómba és megcsípett. Persze hol? a mellemem. Nőtt egy harmadik mellem… sikoltoztam K-nak, aki haladéktalanul megállt és segédkezett, ugyan sajnos már nem volt mit…. Szegény annyira aggódott, hogy már mennie kell és nem lesz-e valami bajom. Mondom, nyugi, nem vagyok allergiás… azt sosem lehet tudni, volt a válasz. Komolyan mondom, a szemem is könnybe lábadt, hogy ennyire aggódik értem. Persze jó lenne, ha a mindennapokban egy simogatással vagy öleléssel is ki tudná fejezni az érzéseit, de ilyenkor látszik, hogy szeret és aggódik értem, hogy még egy ilyen kis piszlicsáré dolog miatt is így tud aggódni. Belegondolok, hogy a lombik miatt mennyire aggódhat szegény. Többször elmondta, hogy nem tudja, hogy maga a kezelés mennyire ártalmas rám nézve, a dokitól is ezt kérdezgette, meg azt, hogy ezt mégis hányszor lehet csinálni anélkül, hogy ártana. Na persze utálja az egész macerát is, meg fél is a gyerekvállalástól, de azért aggódik is miattam.
Tegnap este voltam lovagolni és elég jól ment, megdicsértek:))) Ugyan Gabi, az oktatóm már mondta, hogy milyen hibákat vett észre, amiket jövő héten gyakorolni fogunk, de azért nagy általánosságban elégedett volt velem.
Most pedig összeszedem magam, mert hamarosan indulnom kell, egy fontos tárgyalásunk lesz. Két olyan projectünk fut most, ami nagyon fontos és jelentős előrelépést jelent a kis üzleteinkben. Ha ezek sikerülnek, tényleg léptünk egyet előre. Az egyikben ma talán sikerül megállapodásra jutnunk és a dolgokat fixálni.
Július 12.
2011 július 12. | Szerző: MM
A múlt héten a boltban kaptunk egy APEH, bocsánat NAV ellenőrzést. Elég alaposak voltak: az égvilágon mindent leellenőriztek: a bolt papírjait, az alkalmazottét, persze próbavásárlással kezdődött.
Szerencsénk volt, hogy még délelőtt jöttek, mert az egész móka majdnem háromnegyed órát tartott, ha délben vagy délután jönnek, akkor eléggé feltartottak volna bennünket. De így, minden jó, ha a vége jó.
Kicsit úgy vagyok ezekkel az ellenőrzésekkel, ahogy a közútival: ha akarnak, úgyis megbüntetnek valamiért. Annyiféle szabály van, amit be kell tartani, hogy senki nem tudja követni és nem is nagyon segítőkészek a hatóságok.
Erre jó példa volt, amikor felhívtam a fogyasztóvédelmi hatóságot, hogy a magyar nyelvű cimkének pontosan mit kell tartalmaznia. Küldözgettek jobbra-balra, mondtak egy jogszabály-helyet, amiben nem is az van, mint amit kérdeztem, továbbá elhajtottak a kereskedelmi kamarához azzal, hogy “mégiscsak az ő dolguk, hogy tájékoztassák a kereskedőket”. Ezzel a hozzáállással….. nos, őket is kellene egy kicsit ellenőrizni:))
Július 11.
2011 július 11. | Szerző: MM
Az egész hétvégét együtt töltöttük K-val. Végtelenül hálás vagyok és nagyon élveztem. Egészen úgy éreztem, mintha szabin lettünk volna. Szombaton szalonnát sütöttünk a szüleimnél, vasárnap elmentünk fürödni a Bánki-tóra.
Ma pedig dacára annak, hogy dolgozni kellett, amihez a legkevésbé sem volt kedvem, nagyon jó nap volt.
Este lovagolni voltam és valamilyen felfordulás következtében nem futószáraztunk, hanem osztályban lovagoltunk egy másik lánnyal. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egyedül lovagoltam. Nagyon élveztem, szuper volt.
Július 8.
2011 július 8. | Szerző: MM
Szerdán a hidegterápián kívül még voltam pszichológusnál. Továbbra is a költözést nyomják. Most még konkrétabban állították, hogy a fészekrakás meghozná a babát is, akár még lombik nélkül is. Nos, ebben nem nagyon hiszek. Viszont megjegyezte, hogy olyan kismamisan nézek ki. Vegetatívan… fogalmam sincs, ez mit jelent. Mondtam, hogy a hidegterápián voltam… azt mondta, hogy lehet, hogy az látszik, de azért nem vetné el az első eshetőséget sem. Tény, hogy nagyon jó hangulatban voltam. A hidegterápia kifejezetten jó depresszió ellen is, mert endorfin szabadul fel. (de lehet, hogy csak örültem, hogy túléltem?)
Tegnap találkoztam egy fórumtárssal a lombikosok közül. Teljesen véletlenül rájöttünk, hogy nagyon közel vagyunk egymáshoz és eljöttek a babákkal együtt. Annyira cukik voltak! egy vegyespáros… Érdekes, hogy onnan a topikról most két ikerpár is van, ők mind a négyen fiú-lány kombináció, most egy harmadik lánynak is sikerült, ott is ketten vannak a babák, de még nem tudni a nemüket.
Remélem, hogy nekem is sikerül… Sokat gondolkozom rajta, hogy ikrek lesznek-e, vagy egy baba és vajon melyiket szeretném igazán. Előfordult, hogy megfordult a fejemben, ha spontán baba lesz, akkor biztos egy baba, és kár, hogy nem lesznek ikrek. Azután az is, hogy a kedvenc babakocsim, amit már ezer éve kinéztem, és eldöntöttem, hogy csakis ilyet veszek, nincsen iker verzióban és akkor mi lesz a fogadalommal. Tudom, hogy mindegyik hülyeség, és bármilyen “kombinációnak” örülnék, csak olyan furcsa gondolatok. A múltkor a kineziológus azt tanácsolta, hogy álmodozzak. Ne görcsöljek, csak álmodozzak. Nos most ez megvan… de már alig várom, hogy szeptember legyen….
Július 7.
2011 július 7. | Szerző: MM
Tegnap érdekes élményben volt részem: hidegterápián voltam.
Nekem semmi szükségem nincs erre, az anyukámnak fáj a lába, az ízületek és ezt kifejezetten erre ajánlják. Már hónapok óta beszélgetünk erről, hogy jó lenne, de félt tőle. Ezért én vállalkoztam arra, hogy elmegyek vele.
A dolog úgy néz ki, hogy fürdőruhára kell vetkőzni, majd maszkot húzni a száj elé, fülre fültyű, kézre kesztyű és tornacipő. Így kell bemenni az első kamrába “bemelegíteni”, -60 fokba. Itt 1 percet kell tartózkodni, utána átmenni az igaziba, a -110 fokba, és itt 1-3 percet eltölteni. Közben lehet mozogni, sőt kell is, nem mintha ettől melegebbnek érezné az ember, de gyorsabban telik az idő. Nem is gondolná az ember, hogy 3 perc milyen hosszú tud lenni.
Egyébként a dolog rosszabbul hangzik, mint amilyen. A -60 fokot egyáltalán nem érzi az ember hidegnek. Ha télen kimész a minusz 10-be, rosszabbnak érzed a szél miatt. Ez ugyanis száraz hideg.
Mindenesetre a célt elértük, mert az anyukám meggyőződött róla, hogy túl lehet élni, és befizette magát a kúrára, ma már volt is önállóan. Remélem, használ neki.
július 3.
2011 július 3. | Szerző: MM
Egy újabb álmos hétvégének van vége. Ez az esős idő totál lenyom, legszívesebben aludnék egész nap.
Fárasztó volt a hét: kedden a szerdai vendégségre készültünk: szerdán magunkkal együtt 9 embert kellett etetni, itatni, altatni. A mosógép csapágyas lett, mire az ágyneműket kimostam, és a törölközők még be sem jutottak. Nekem aznap kevesebb dolgom volt, mert én voltam a boltban, K ment haza és főzött. Szegény 4x ázott szarrá a bogrács mellett.
Arról volt szó, hogy a vendégek 6 körül érkeznek. K telefonszámát tudták, ha gond lenne. Végül 9 után futottak be, addigra már hót éhesek és fáradtak voltunk, ők pedig ettek valamit az úton, úgyhogy jószerivel magunknak főztünk. A vacsora végén derült ki, hogy ők bizony telefonáltak, de K telefonja csendben lemerült.
Ami a lombik kezdést illeti, csináltam magamnak egy vonalzót, ami visszaszámol a kezdés tervezett időpontjához képest. Ez még csak egy terv, talán a héten, vagy a jövő héten eljutok a dokihoz megbeszélni a részleteket.
http://lt3f.lilypie.com/DY7Rp2.png
Július 1.
2011 július 1. | Szerző: MM
Tegnap olvastam egy felhívást a fészen: egy kutya már két éve van menhelyen, mert a gazdái egy szép napon bevitték azzal az indokkal, hogy már nem kell, mert baba születik. Szegény kutya (Manfréd) azóta minden áldott nap várja a gazdáit, eleinte tépte a rácsot, most már csak csendes beletörődéssel üldögél.
Úristen! és az ilyen embereknek gyerekük születik! Mit fognak tanítani annak a gyereknek? Az ilyenektől azonnal elvenném a gyereket, ahogy megszületik, nehogy rossz irányba neveljék.
Szerencsétlen kutyus…. annyira szívesen magamhoz venném, de persze tudom, hogy két kutya is bőven elég és nem fogadhatok be mindent és mindenkit.
Június 28.
2011 június 28. | Szerző: MM
A tegnapi napot sikeresen túléltem, sőt a gyenge kezdés után kifejezetten jól éreztem magam.
A talpmasszázson újabb pozitív megerősítést kaptam, mert most először egyáltalán nem fájt. (na jó, egy kicsit az agyalapi mirigy tájékán). Ezt most már a maréknyi vitamin hatásának tudom be. A vitaminok másképpen is hatnak… érzem és nagyon elégedett vagyok:)))
A fizikális síkon kívül mentálisan is elégedett vagyok a hatással: tegnap este nagyon érdekes érzéssel feküdtem le: elégedett vagyok! Egyedül voltam a saját ágyamban. Ilyenkor általában azt szoktam érezni, hogy basszus, már megint egyedül vagyok, magányosan és alig várom, hogy találkozzunk. Most viszont inkább szabadságot éreztem és azt, hogy milyen jó lesz holnap találkoznunk. Nagyon érdekes érzés volt. Most, hogy leírtam, elgondolkoztam rajta és rájöttem, milyen kicsi a különbség és mégis tökéletesen különböző….
Ami a fogyókúrát illeti, hajlok rá, hogy talán ez a normál súlyom és ha ez alá akarok fogyni, akkor ellenáll a szervezetem. Ez egy kellemes gondolat, mert ugyebár ne erőltessük, ami nem megy:)))
Tegnap a természetgyógyász valaminek a kapcsán megjegyezte, milyen toleráns vagyok K-val. Igen, azt hiszem, hogy toleráns vagyok vele, de én inkább annak nevezném, hogy megbecsülöm. Amikor megismerkedtünk kollégaként és naponta hallottam/láttam, hogyan viselkedik a felesége arra gondoltam, hogy én bizony jobban megbecsülném ezt az embert, ha az én férjem lenne…. És azóta is ezt érzem. Azzal együtt, hogy a szabadság-vágya, függetlensége sokszor okoz szenvedést nekem, nagyon-nagyon szeretem. Többször megpróbáltunk elszakadni egymástól, ő hagyott volna elmenni, de nekem sose sikerült. Az az igazság, hogy nekem egyfajta wellness érzetet okoz, ha szerethetem őt:)))
Június 27.
2011 június 27. | Szerző: MM
Jól kezdődik a hét… Még félálomban főztem egy kávét, amit végül sikeresen ki is borítottam. Most várom, hogy lemenjen a gőz és újra próbálkozhassak.
Na végre… most sikerült kibűvölnöm a kávét és eljuttatnom a konyhaasztalhoz.
Július 28.
2011 július 28. | Szerző: MM
Igen, eltűntem, egy kicsit, és búcsúzom is. Mostanában valahogy egyre kevesebb a mondanivalóm és az időm is, hogy leírjam. Ráadásul a Nlcafe blog rendszere rendszeresen elveszíti a bejegyzéseimet.
Nem állítom, hogy örökre, de most egy kis időre felhagyok a blogolással. Köszönöm, hogy olvastatok eddig is.
Minden jót!
Oldal ajánlása emailben
X