Május 13.
2011 május 13. | Szerző: MM
Ma péntek 13-a van, de valahogy nem érzem szerencsétlennek, sőt.
Azt érzem, hogy jó passzban vagyunk. Az üzletben is befutott egy nagyon jó lehetőség. Olyan, hogy ha ezt sikerül megragadnunk, akkor egy jelentős lépést tehetünk előre. Nem feltétlenül anyagi értelemben, hanem inkább presztizsben. Bár nyilván üzletről van szó, tehát a profit sem elhanyagolható.
A pszichológus megint érdekes volt, kb. két órát beszélgettünk. Nem tudom, mi történt, de alaposan felkavarhatta a tudatalattimat, mert nagyon fura, zavaros dolgokat álmodtam utána, olyan dolgokat, amikről abszolút nem is beszéltünk, pl. 15 éve nem látott kolléganőm került elő. Szóval nagyon fura volt.
Tegnap találkoztam Szamival, pontosabban meglátogatott a boltban. Olyan jó vlt dumcsizni egy kicsit.
A hétvége megint nagyon rövid lesz, de tartalmas. Ugyanis szombat délelőtt dolgozom, K golfozni megy egy barátjával. Huhh ez nagyon nagyképűen hangzik, de szó sincs erről. Arról van szó, hogy valamilyen nyílt nap van, el lehet menni, és egy óra oktatásban részesülni ingyen. Nos, ők délelőtt elmennek, utána pedig délután-este ez a barát a családjával eljön hozzánk vacsorázni. Erre persze rá kell készülni. De sikerült egyszerűsíteni a dolgokat, így talán nem veszi el az egész napot.
Május 9.
2011 május 9. | Szerző: MM
Ma lebuktam… az anyu mondta, hogy apukám tegnap valahogyan belebukott a facebook-omba. Mielőtt azt gondolnátok, hogy tele van részegen bulizós képekkel, akkor tévedtek, nem erről van szó. Egyszerűen annyi történt, hogy egyszer náluk használtam, és úgy látszik rákattintottam a jelszó mentésére. Apukámnak fogalma nincs a facebook működéséről és elhűlve látta a levelezésemet azzal a barátnőmmel, akivel együtt voltunk beültetésen. Azt kérdezte, hogy akkor ezt az egész világ látja? mert nem kéne…. Azonnal végigfutott az agyamon, hogy vajon miket olvashatott? Igazi úriember, úgyhogy nem hiszem, hogy beleolvasott komolyan, csak amit a képernyőn látott elsőre. Szóval mit láthatott? a pszichológust vagy esetleg a költözést? Visszarohantam az üzletbe, ránéztem a gépre és láttam, hogy az utolsó levelezést láthatta, amiben a pszichológust emlegettük.
Szóval lebuktam… bele sem merek gondolni, mi lett volna, ha például a blogomra talál rá…. rémes….
Mindenesetre jelszót változtattam.
Május 8.
2011 május 8. | Szerző: MM
Végrehajtottam a házifeladatomat, amit a pszichológustól kaptam. Érdekes tapasztalás volt… eléggé elröhögcséltük, de azért jó volt. Azt hiszem, hogy az értelme leginkább az volt, hogy addig is egymással foglalkoztunk. Nem beszélgettünk, nem csináltunk semmit, csak egymással foglalkoztunk.
Jó volt az egész hétvége. Nem kellett dolgoznom szombaton, így sokkal kényelmesebben lehetett intézni a dolgokat. Voltam az outletben és – ugyan teljesen más céllal mentem – vettem néhány cuccot magamnak a Jackpotban. Sajna most nem lehet őket hordani, mert olyan hideg lett mára, hogy a fűtés termosztát bekapcsolt.
A hétvégén sikerült a végére jutnom a muskátliknak, de vettem néhány újabb egynyári virágot is, azokat még el kell ültetnem. Ma olyan szar volt az idő, hogy semmihez sem volt kedvem, legszívesebben az orromat sem dugtam volna ki. Ma lovagolni mentem volna, de az oktatóm megfeledkezett rólam, és nem volt ott senki. Utólag kiderült, hogy nem is volt ez annyira rossz, mert közben megint elkezdett esni az eső.
Összességében jól sikerült a hétvége, azt hiszem. Én mindenestre jól éreztem magam. Remélem, K is:)))
Május 5.
2011 május 5. | Szerző: MM
Megvolt a pszichológus is és a nőgyógyász is. A nőgyógyász volt az egyszerűbb eset, mert végülis azt mondta, nem lát semmi gondot, igazából nem volt konkrét oka a sikertelenségnek. Az általam elmondott tünetekből arra következtett, hogy tényleg megvolt a baba, csak később szakadt meg a terhesség. Ez egybevágott azzal, amit a természetgyógyász mondott, úgyhogy tényleg a stresszen kell dolgozni. Ezt a beszélgetést egyébként abszolút pozitívnak éltem meg, a doki azt mondta, hogy nincs újabb vizsgálat, amit még el kellene végezni és még nem tettük meg: méhüregi vizsgálat, genetikai vizsgálat – ezeket javasolta volna, ha még nem csináltuk eddig, de csináltuk és minden OK.
A pszichológus nagyon érdekes volt: egy szóval nem kérdezték, miért mentem, csak beszélni kellett a páromról. Itt-ott belekérdeztek és a végén olyan dolgot vontak le következtetésként, amivel nagyon találva éreztem magam, pedig nem is beszéltünk róla: nem a jelenben élek, hanem folyton a jövőn jár az eszem, hol a távoli, hol a közeli jövőről, de soha nem arról, ahol éppen vagyunk. A fogantatás viszont a pillanatról szól, ezt kellene megtanulnom. Kaptam a relaxációra is házifeladatot: azt kell elképzelnem, hogy a párom megnyújtja a tagjaimat, kinyújtóztat és több centivel megnyúlok. Ezt le kell írnom, és a páromnak pedig fel kell olvasnia nekem. Egyenlőre fogalmam sincs, mit fogok írni, pedig holnap muszáj megírni, hogy ki tudjam nyomtatni és szombaton fel tudja nekem olvasni. Jövő héten újabb kör lesz, kiváncsian várom.
Május 3.
2011 május 3. | Szerző: MM
Tegnap az üzleti életünkben sikerült egy lépést tenni előre. Nem kiabálnám el, de azért elsuttogom itt…. Úgy tűnik, hogy sikerül nagyobb üzlethelyiségbe költöznünk, ráadásul nagyon közel, ugyanabban az épületben, amiben most is vagyunk. Ez szuper lenne! A költözés ellen eddig mindig az volt az egyik fontos ellenérv, hogy nem mehetünk messzire a jelenlegi helyünktől, mert a törzsvásárlóink nem találnak ránk vagy nem jönnek utánunk.
Na persze az egyetlen akadály a bérleti díj. Nem brutál drága, de nekünk kicsit sok, a jelenleginél mindenképpen több. Nyilván fogunk alkudni, de még akkor sem kevés. Viszont nagyon jók az adottságok, esetleg egy kozmetikát vagy masszázst is ki lehet ott alakítani, amivel csökkenteni lehetne a költségeket. A tárgyalást átengedtem K-nak, most a jó zsaru-rossz zsarut játszuk. Én már feldicsértem a helyet, most rajta a sor, hogy fanyalogjon, ne legyen olyan jó a tárgyalási pozíciója a bérbeadónak. Általában ez szokott lenni a felállás. Jó lenne azt mondani, hogy ez tudatos, de általában nem szokott az lenni. Én egyszerűen őszinte vagyok, nem tudok taktikázni, azt Neki kell. Én már azzal sem fárasztom magam, hogy alkudozzak, mert ha én csinálom, akkor a végén még többet is fogunk fizetni:)))
Lombik ügyben ma megyek a dokihoz konzultációra, ahol majd kiderül, mi az ő meglátása a kudarc okairól, illetve mikor lehetne újra kezdeni. Kicsit izgulok, bár nyilván nincs miért, a helyzetet tudjuk, azóta meg nem történt semmi.
A Keresztanyám a múltkor javasolt egy tisztán gyógynövény alapú nyugtatót: nervenpflege, a szívdobogás és egyéb kellemetlen tünetek ellen. Kipróbáltam, iszonyúan álmosít és a fejem is fáj tőle kicsit. Viszont az a jó hír, hogy teljesen ártalmatlan, úgyhogy ez alkalmas lehet arra, hogy a beültetés után ezzel csillapítsam magam, mert terhesség alatt is lehet szedni. Érdekes az élet… a természetgyógyász javasolta, hogy kérjek valamit a dokitól a következő alkalomra… Fontolgattam a dolgot, de elég hülyén éreztem volna magam, erre tessék, az utamba került magától. Lehet, hogy tényleg nincsenek véletlenek?
A holnapi pszichológusra már gyűjtöm a saját mondanivalómat, ha egyáltalán úgy történik a dolog, ahogy képzelem… Érdekes, megfigyeltem magamon, hogy ha akármi történik, először megfagyok, azután néhány nap elteltével kezdek felengedni és kezdenek egyáltalán gondolatok eszembe jutni. A sokk mértéke és hossza az ügy jelentőségétől függ.
Május 2.
2011 május 2. | Szerző: MM
A hétvége a szokásos rohanás volt, mert délelőtt dolgoztam. Vasárnap persze szar idő volt, ezért nagy mázli, hogy még szombat este rohamtempóban le tudtam vágni a füvet.
Vasárnap viszont megint olyan történt, ami meglepett. K délben ment el, utána órákig túráztattam magam arra, hogyan menjek át anyák napját köszönteni. Azután végül a dolgok megoldódtak, mert telefonált a barátnőm férje, hogy van egy kis bepácolt hús nála, amit szombatra készített, de a vendégség elmaradt, együk meg. Mondtam neki, hogy én nem nagyon ennék, de megsütöm neki. Így azután nem maradt sok időm anyáknapjázni. A srác délután jött és fél 11-ig maradt. Sokat dumáltunk és moat először mintha nem ködösített volna. A dolgaik nem állnak jól, eldöntötték, hogy válnak. Volt egy pont, amikor megrettentem: azt mondta, hogy én vagyok a női párja (?????) mármint szerinte én olyan vagyok nőben, amilyen ő férfiban. Mondtam, nem tudom, hogy ez most jó vagy rossz…. Ezek után már csak a hab volt a tortán, hogy közölte, mivel ivott, esetleg ott aludna a kanapén… Na erre nem vágytam egyáltalán. Amúgy is már túlságosan benne vagyok az ügyeikben….
Fogalmam sincs, hogy ezt a kijelentést hogyan kell értelmezni, de azt hiszem, jó lesz vigyázni. Amúgy érdekes és szórakoztató beszélgetés volt, sokat megtudtam arról, hogy randi alkalmával hogyan teszteli a nőket. Tanulságos volt. Jól érezte magát és nem nagyon akart hazamenni én meg annál udvariasabb vendéglátó vagyok, minthogy kitessékeljem. Pedig arra számítottam, hogy a szar időben havarészek egy kicsit, tévézem és élvezem, hogy semmit nem tudok csinálni. Ő meg gondolom, nem akart az üres házba hazamenni. Ezt mondjuk megértem.
Április 29.
2011 április 29. | Szerző: MM
A rossz érzéseim odáig jutottak, hogy már fizikai tüneteket is okoztak. Olyan érzés volt, mintha túlkávéztam volna magam. De egy túl erős kávé hatása nem tarthat délutántól másnap reggelig! Minden bajom volt: szívdobogás, levert a víz, úgy éreztem, hogy felszalad a vérnyomásom, később meg azt, hogy le.
Annyira vacakul voltam, hogy el kellett mennem orvoshoz. A Keresztanyám megvizsgált és megállapította, hogy semmi komoly, mármint nem szervi eredetű a probléma, hanem a stressz okozza, aminek az okát pedig tudjuk. Kaptam egy kis gyógynövény alapú stresszoldót, még nem váltottam ki. Mindenesetre most már jobban érzem magam. A kávét most egy időre elfelejtem.
Április 28.
2011 április 28. | Szerző: MM
Totálisan ki vagyok készülve. Még életemben nem éreztem magam ennyire rosszul. Egyszerűen meg vagyok bénulva, vagy fagyva. Annyira felzaklatott az a beszélgetés a szüleimmel, hogy képtelen vagyok napirendre térni felette. A legrosszabb az egészben, hogy a hétvégén Anyák Napja lesz. Jelenleg azt érzem, hogy az is nehezemre esik, hogy átmenjek nemhogy még jópofizzak és őszintén, tiszta szívvel vigyek virágot. Persze tudom, hogy meg kell tenni és meg is fogom tenni, de most ezt lehetetlennek érzem.
Holnap este barátokkal a szokásos vacsi… még erre sincs kedvem elmenni. Azt érzem, hogy csak ülnék magamban. Nem kell semmi és senki.
Közben azért a dolgok lassan mennek a maguk útján: úgy tűnik, hogy a húgom is belátta, hogy nekem ez a helyzet rossz. A sógorommal már szervezkednek… remélem, segítenek majd.
Április 28.
2011 április 28. | Szerző: MM
Nem nagyon történik semmi…. csak vagyok, hullámzó kedélyállapotban. A problémát most a költözés-nem költözés kérdés okozza.
Húsvét hétfőn a szentendrei Skanzenben voltunk. A hely tényleg nagyon klassz, el is határoztuk, hogy megyünk még máskor is, jobb időben, mert most szarrá áztunk.
Jövő héten remélem, hogy egy kicsit okosabb leszek, mert be kell jelentkeznem a nőgyógyászhoz kiértékelni a dolgokat, szerdán pedig megyünk a párterápiára. Nos, erre nagyon kiváncsi vagyok. Fogalmam sincs, mit kell ettől várni, életemben nem voltam még pszichológusnál. Azt sem tudom, hogy megy ez a dolog, mármint praktikusan.
Itthon még mindig nem ültettem el a muskátlikat, talán ma be tudom fejezni, mert a hétvégén megint rossz idő lesz. Miért mindig hétvégére romlik el az idő?
Május 16.
2011 május 16. | Szerző: MM
Megint pocsék hangulatban vagyok. Depiseknek kéretik nem olvasni…
Először is, szar az idő…. utálom ezt az esőt és fázom is. Azután egy napot késett menzeszem. Vasárnap kellett volna megjönnie, de helyette csak pocsék fejfájás volt. Mivel nem tudtam, mi lehet a késés oka (mert ugyebár az ember lánya addig bízik, amíg még él) ezért nem mertem bevenni semmilyen ütősebb fájdalomcsillapítót, így csak vergődtem. Azután persze ma reggelre megjött és így elszálltak a remények. Ezzel együtt megérkezett a pocsék hangulat is: miért is vagyok egyedül, mikor fogja végre ő is beletenni magát ebbe a kapcsolatba, mikor érzem végre azt, hogy elkötelezte magát…. szóval minden szar volt.
Ugyanakkor még a hétvégén kifejtettem, hogy pünkösdkor szeretnék valahová elmenni, mert nagyon fáradt vagyok és ha itthon vagyunk, csak rohangálunk A-ból B-be, vásárolni kell, főzni, mittomén… nem is kellett nagyon győzködni, már el is kezdte szervezni. Szóval más dolgokban tényleg borzasztóan előzékeny, bizonyos dolgokban meg egyáltalán nem.
Ma a talpmasszázson a természetgyógyász azt mondta, hogy érdemes lenne egy újabb petevezető átjárhatóságit csináltatni, mert szerinte már nincsenek elzáródások, és így nem kellene lombikozni, inszem is mehetne. Még gondolkozom rajta, mert maga a vizsgálat sem olcsó. Meg még meg kellene kérdezni a dokitól, hogy van-e egyáltalán értelme… úgy értem, K eredményei alapján lehet-e, mert ugyebár nem csak rólam van szó.
Amikor elmondtam Neki ezt a történetet, azt válaszolta, ha akarom, csináltassam meg a vizsgálatot. Most akkor mi van? Beleegyezett a folytatásba? Ááááá soha nem tudom, hányadán állunk…..
Oldal ajánlása emailben
X