Május 3.

2011 május 3. | Szerző: MM |

 Tegnap az üzleti életünkben sikerült egy lépést tenni előre. Nem kiabálnám el, de azért elsuttogom itt…. Úgy tűnik, hogy sikerül nagyobb üzlethelyiségbe költöznünk, ráadásul nagyon közel, ugyanabban az épületben, amiben most is vagyunk. Ez szuper lenne! A költözés ellen eddig mindig az volt az egyik fontos ellenérv, hogy nem mehetünk messzire a jelenlegi helyünktől, mert a törzsvásárlóink nem találnak ránk vagy nem jönnek utánunk. 

Na persze az egyetlen akadály a bérleti díj. Nem brutál drága, de nekünk kicsit sok, a jelenleginél mindenképpen több. Nyilván fogunk alkudni, de még akkor sem kevés. Viszont nagyon jók az adottságok, esetleg egy kozmetikát vagy masszázst is ki lehet ott alakítani, amivel csökkenteni lehetne a költségeket. A tárgyalást átengedtem K-nak, most a jó zsaru-rossz zsarut játszuk. Én már feldicsértem a helyet, most rajta a sor, hogy fanyalogjon, ne legyen olyan jó a tárgyalási pozíciója a bérbeadónak. Általában ez szokott lenni a felállás. Jó lenne azt mondani, hogy ez tudatos, de általában nem szokott az lenni. Én egyszerűen őszinte vagyok, nem tudok taktikázni, azt Neki kell. Én már azzal sem fárasztom magam, hogy alkudozzak, mert ha én csinálom, akkor a végén még többet is fogunk fizetni:)))

Lombik ügyben ma megyek a dokihoz konzultációra, ahol majd kiderül, mi az ő meglátása a kudarc okairól, illetve mikor lehetne újra kezdeni. Kicsit izgulok, bár nyilván nincs miért, a helyzetet tudjuk, azóta meg nem történt semmi. 

A Keresztanyám a múltkor javasolt egy tisztán gyógynövény alapú nyugtatót: nervenpflege, a szívdobogás és egyéb kellemetlen tünetek ellen. Kipróbáltam, iszonyúan álmosít és a fejem is fáj tőle kicsit. Viszont az a jó hír, hogy teljesen ártalmatlan, úgyhogy ez alkalmas lehet arra, hogy a beültetés után ezzel csillapítsam magam, mert terhesség alatt is lehet szedni. Érdekes az élet… a természetgyógyász javasolta, hogy kérjek valamit a dokitól a következő alkalomra… Fontolgattam a dolgot, de elég hülyén éreztem volna magam, erre tessék, az utamba került magától. Lehet, hogy tényleg nincsenek véletlenek? 

A holnapi pszichológusra már gyűjtöm a saját mondanivalómat, ha egyáltalán úgy történik a dolog, ahogy képzelem… Érdekes, megfigyeltem magamon, hogy ha akármi történik, először megfagyok, azután néhány nap elteltével kezdek felengedni és kezdenek egyáltalán gondolatok eszembe jutni. A sokk mértéke és hossza az ügy jelentőségétől függ.