Május 5.

2011 május 5. | Szerző: MM |

 Megvolt a pszichológus is és a nőgyógyász is. A nőgyógyász volt az egyszerűbb eset, mert végülis azt mondta, nem lát semmi gondot, igazából nem volt konkrét oka a sikertelenségnek. Az általam elmondott tünetekből arra következtett, hogy tényleg megvolt a baba, csak később szakadt meg a terhesség. Ez egybevágott azzal, amit a természetgyógyász mondott, úgyhogy tényleg a stresszen kell dolgozni. Ezt a beszélgetést egyébként abszolút pozitívnak éltem meg, a doki azt mondta, hogy nincs újabb vizsgálat, amit még el kellene végezni és még nem tettük meg: méhüregi vizsgálat, genetikai vizsgálat – ezeket javasolta volna, ha még nem csináltuk eddig, de csináltuk és minden OK. 

A pszichológus nagyon érdekes volt: egy szóval nem kérdezték, miért mentem, csak beszélni kellett a páromról. Itt-ott belekérdeztek és a végén olyan dolgot vontak le következtetésként, amivel nagyon találva éreztem magam, pedig nem is beszéltünk róla: nem a jelenben élek, hanem folyton a jövőn jár az eszem, hol a távoli, hol a közeli jövőről, de soha nem arról, ahol éppen vagyunk. A fogantatás viszont a pillanatról szól, ezt kellene megtanulnom. Kaptam a relaxációra is házifeladatot: azt kell elképzelnem, hogy a párom megnyújtja a tagjaimat, kinyújtóztat és több centivel megnyúlok. Ezt le kell írnom, és a páromnak pedig fel kell olvasnia nekem. Egyenlőre fogalmam sincs, mit fogok írni, pedig holnap muszáj megírni, hogy ki tudjam nyomtatni és szombaton fel tudja nekem olvasni. Jövő héten újabb kör lesz, kiváncsian várom.