Március 8.

2011 március 8. | Szerző: MM |

 Hahó Lányok! Ma a mi napunk van!:))) Tudom, ilyen munkásmozgalmi baromság, bár tudtommal nőnap előbb is volt, de mindenesetre az tapad hozzá, de én azért örülök neki, ha egy napon valaki hozzámvág egy kis virágot:)))

Most kezdem magam úgy érezni, ahogy a Titok c. könyvban szereplő mantra szerint: napról napra egyre jobban érzem magam és útban van felém minden jó…. de tényleg. 

Tegnap megint felcsillant a remény, hogy sikerül vagy nagyobb üzlethelyiségbe költözni, vagy a jelenlegit átépíteni egy pályázat segítségével. Egy másik project végére is sikerül lassan pontot tenni. 

Tegnap eszembe jutott a baba-project is és egy pillanatra úgy éreztem, hogy nem fogok belehalni, ha mégsem sikerül most. Van B tervem: akkor rászánom az időt és megváltoztatom az életmódomat, sportosabb leszek, visszafogyok megint, járok tovább a talpmasszőrhöz és majd természetes úton sikerülni fog. Azt mondta tegnap is, hogy nagyon szépen javulok és hogy az egyik petevezetőm ugyan szűken, de nyitva van, úgyhogy semmi sem lehetetlen. De persze sikerülni fog. Előbb-utóbb, valahogyan, mert nagyon szeretném, de már nem görcsösen. 

A kutyaiskola: 

Nos, a tegnapi bejegyzéshez tartozik, hogy Sütivel jártam kutyaiskolába de nem sok eredménnyel. Csak néhány epizód: 

Megkérdezték, kinek a kutyája nem jön vissza, ha hívják. Jelentkeztem. Felraktak rá egy nagyon hosszú, 10 méteres pórázt és mondták engedjem el, azután majd hívjuk…. ráraktuk, mondom, mehetsz. A kutya rendületlenül ül a lábamnál. Esze ágában nem volt megmozdulni se. 

Másik epizód: gyakoroljuk, hogy nem szabad semmilyen kaját felvennie a földről. Letettek valamilyen finomságot, és egy pici áramot vezettek bele (tényleg picit egy elemről) kutyák odamennek, belenyalnak, gazdi mondja, fúj, megcsípi őket, megijednek, következő körben újra próbálkozunk, a kutyák többsége min. 3-szor újra próbálkozik, mire megtanulja. Ekkor megdicsérjük, jutifalit adunk. Ehhez képest Süti: odamegy, annyira megijed, hogy helyből egy méter magasra felugrik négylábról. Következő körben rá sem néz a kajára. Az oktató ujjong: Milyen okos, dícsérjük meg és adjunk jutifalit. Mondom, nem fogja elfogadni. Dehogynem. Odanyújtom: a kutya rámnéz majd lassan és jól látható méltóságteljes undorral elfordítja a fejét. Besértődött. 

Ezek csak epizódok. Egyébként minden gyakorlatot gyönyörűen megcsinált ott. Mindeki el volt olvadva tőle. Még az agility pályán is az egyik legügyesebb volt. Itthon megpróbáltuk, tojt a fejemre. Mi több, amikor be akartam mutatni Knak a tudományunkat egy kis alacsony akadályon, fennakadtunk rajta, mert én átugrottam, ő meg átszaladt alatta, azután a túloldalon csak néztünk egymásra értetlenül. 

Amúgy utálta az egészet. Nem szerette a többi kutyát, félt tőlük, nem játszott velük, ott maradt mellettem, de legalább nem volt agresszív. 

Ettől függetlenül, ha most nem leszek babás, lehet, hogy megpróbálkozom Bodzával a Népszigeten, mert ez tényleg tűrhetetlen.