Február 21.

2011 február 21. | Szerző: MM |

KO vagyok, már ágyban, onnan írok, hogy el ne felejtsem a dolgokat.

Megint mozgalmas volt az elmúlt hét. A vásár jól sikerült, szokott módon fárasztó volt, még most is kavarog a fejem a sok információtól. Az már csak a hab a tortán, hogy K szuper szállodát talált. Persze nem volt olcsó, de így vásár idején ez már csak így van. Annyira hangulatos, romantikus kis szálloda volt, hogy kedvem lett volna ott maradni. Ha nekem lenne szállodám, én is ilyesmit szeretnék csinálni: kicsi, barátságos, romantikus és ugyanakkor elegáns. Kedves személyzet, szuper kaja, szép környezet….

Szóval ez volt a vásár. Azután szombaton bálban voltunk. Na jó, annak hívták, de azért nem volt olyan igazi bál, de azért volt szép ruha, vacsi és tánc is – ez utóbbi a többieknek. Itt nagyon kellemes élményben volt részem: megcsináltam a hajam –  becsavartam K legnagyobb derültségére  – és kibontva a szerény lehetőségekhez képest komoly loboncot sikerült csinálnom. A barátnőm férje is ott volt – tudjátok, akik válnak – és egész tátva maradt a szája, mondta is, hogy még soha nem látott ilyen hajjal… na persze, mindig csak hétvégén szoktunk találkozni, akkor meg nem veszem a fáradtságot… Az este folyamán még kétszer megismételte ugyanezt. Eddig még soha nem éreztem azt, hogy nőnek tekintene: én haver vagy barát vagyok, de nem nőnemű lény. 

Ez pedig egy jó átkötés a következő témára: tegnap voltam a kineziológusnál. Érdekes élmény volt, fogalmam nem volt arról, mire számíthatok. A lényeg, hogy a fő probléma a nőiességemmel van, mármint annak a megélésével. Visszamentünk a fogantatásomig és az ott keletkezett blokkokat feloldottuk/ta. Kaptam egy mantrát, amit ismételgetnem kell. Majd ismételgetem…. Sokat bőgtem, a dolog mélyen érintett… érdekes volt bizonyos dolgokat kimondani, megfogalmazni. Mindenesetre megkönnyebbültem és nagyon elfáradtam. Kiváncsi vagyok, mi fog történni legközelebb… A baba témára visszakanyarodva, mintegy odavetette, mert éppen nem is erről beszéltünk, hogy lányom fog születni:)) Megkérdezte, hogy mit szeretnék, fiút vagy lányt? Mondtam, mindegy… erre válaszolta, hogy egyébként lányom lesz:)))

Ez pedig egy tökéletes zárszó:))) és most jó éjszakát!