2011.06.23.
2011 június 23. | Szerző: MM
Na, ez a bejegyzés nagyon vegyes lesz, tessék gatyákat felkötni.
Kezdem a rosszakkal, hogy a végére maradjon valami pozitív is.
Ma felhívtak az autószalonból, hogy az autómosó biztosítója nem fizeti a javítás költségeit, mert nincs fedezet. Magyarán, nem fizették a biztosítást. Persze sunyi módon nem szóltak erről, sőt a tyúk megfuttatta velem a kárszemlét is. Mondták, hogy felhívják, és megérdeklődik, mi a helyzet. Szuper! Most majd kezdhetek perelni… De ha ezen múlik, leperelem róluk a gatyájukat is. Rohadjanak meg!
Amióta visszajöttünk a pünkösdi hétvégéről, azóta folyamatosan szívok: nincs a boltban alkalmazott, úgyhogy pörgök ezerrel, folyamatosan hulla vagyok.
Ráadásul úgy tűnik, hogy nem bírom a koffeint. Már többször sikerült kiütnöm vele magam. Ha viszont nem iszom, akkor elalszom. Jó, mi?
Na, akkor a pozitívumok:
Tegnap este voltunk a Roger Waters koncerten. Szuper volt, igaz, megsüketültem. A háború áldozatairól szóló rész különösen szívbe markoló volt.
A természetgyógyász szerint a talpam nagyon rendben van, jöhet a lombik ősszel. Rendeltem még egy halom vitamint és egyebet és felkészülök a csodára. Remélem, hogy tényleg kezdhetünk szeptemberben, de ez még több okból is képlékeny.
És végül…. ma voltam fogorvosnál. Korábban vettem egy kupont fogkőeltávolításra 3000-ért, de pár hete elkezdett nagyon érzékeny lenni a fogam. Az asszisztensnővel telefonon egyeztetve beazonosítottuk, hogy valószínűleg kilazult egy régi tömés. Úgyhogy ma arra voltam felkészülve, hogy tömés csere, fúrás-faragás… ehhez képest a pasi tök rendes volt: közölte, hogy egyszerűen csak érzékeny a fogam és az ínyem pedig gyulladásra hajlamos, a fogkövet pedig leszedte. Most nagyon fura az egész… az alsó fogsoromon, éppen középen van egy rés, amit ezek szerint eddig a fogkő elfedett. Gondolom, majd valamilyen porcelán héjjal lehet elfedni…. még meglátom….
Június 19.
2011 június 19. | Szerző: MM
Nem tudom, mi van velem…. Mostanában megint eléggé padlón vagyok a baba-project miatt. Valamelyik nap az autóban tört rám, hogy kimondhatatlanul fáj, hogy nem sikerült.
A héten megint lesz pszichológus, remélem, segít, mert szar érzés.
Mááás…
Képzeljétek: két hete elvittem Bodzát a lovardába, mert a lovász lány felajánlotta, hogy segít megnevelni. 10 percet foglalkozott vele, leginkább nekem mutatott dolgokat. Azt mondta, hogy a kutyával az égvilágon semmi baj nincsen, egyáltalán nem olyan kezelhetetlen, mint amilyennek én leírtam. Azóta egyszer-kétszer voltam vele sétálni és a változás egy csoda! Nem rángatott séta közben, laza pórázzal tudtunk sétálni. Ma pedig odaát voltam a szüleimnél vele, és ott voltak a húgomék is az unokaöcsémmel. Bodza megjelenése általában pánikot váltott ki, mert ugyebár a kutya ülve magasabb, mint a gyerek és elég vehemens. Most viszont olyan nyugodtan viselkedett, hogy büszke voltam rá. Tényleg, semmi zűrt nem csinált, nem volt követelődző, nem mászott rá senkire, ha simogatták örült, de ha kiküldtük, akkor is szó nélkül kiment. Igazi mintakutya módra viselkedett. Hálámat mindenképpen ki kell fejeznem majd Gabinak!
Június 16.
2011 június 16. | Szerző: MM
Nem, nem húzódott el a hosszú hétvége, csak azóta pörgés van ezerrel.
A mini-nyaralás szuper volt! Már régen éreztem magam ennyire jól! Ausztriában voltunk a Wachauban. Végigbicikliztük a terepet a Duna mindkét oldalán Kremstől Melkig. Két napot hétágra sütött a nap, le is égtem kicsit, egy nap délelőtt szakadt az eső, akkor elmentünk autóval Ennsbe és Welsbe sétálni. Szerencsére délutánra újra kisütött a nap és így az aznapi etapot is le tudtuk nyomni. Ez volt a legjobb, mert ugyan nagyon kellett nyomni, hogy időben Melkbe érjünk, de ott hajóra szálltunk és végighajókáztunk az egész Wachau-n. Csodás volt az egész:)))
Olyan vicces volt, hogy ugyanazokat a hajókat láttuk, amiket itt Pesten is szoktunk… na persze, csodák nincsenek, elvégre ugyanaz a folyó:))) A kiruccanás egyetlen árnyékos pontja az volt, hogy ezek a drága sógorok vagy nem vacsoráznak egyáltalán, vagy Norbi update szerint hatig befejezik, mert alig találtunk olyan éttermet, ahol nyolc után lett volna konyha.
A másik vicces és egyben szomorú dolog az volt, hogy olyan nagyon otthonosnak éreztem a környéket, mert nagyon hasonlít a Dunakanyarra. A szomorú az volt, hogy míg ott ráépülnek a biciklisták, kirándulók, túrázók kiszolgálására, nálunk egyáltalán nem használják ki ezt a lehetőséget. Ott lépten nyomon kis heurigerek, kiülők vannak, vagy egyszerűen csak önkiszolgáló rendszerben ki van téve egy-egy adag gyümölcs 1 euróért. (na persze, a kisebbség tagjaival ott nem találkoztunk) Az emberek mindenhol ülnek és fröccsöznek, söröznek. Nálunk meg… éppen két hete hallottam, hogy a rendőrök a bicikliúton szondáztatják a népet, mert ugyebár biciklizés esetén is tilos az alkohol. A falnak tudok menni ettől…. Tudom, mi a szabály, de nem a bicikliúton sportból biciklizőket kellene szondáztatni, akik mondjuk a melegben ittak egy fröccsöt, hanem az éjszaka a kocsmából a tök sötétben, matt részegen, a főúton hazatámolygó Józsi bácsival kellene foglalkozni, mert ő tényleg ön és közveszélyes. Na, mindegy, ennyit a dohogásból…
Úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapok stressze most ütött ki, amikor ki lehetett engedni… tipikus… hazajövet reggelére kijött egy brutál herpesz a számon, majd még kettő hozzá… és ehhez még egy kis altesti gomba is kiütött.. (soha életemben nem volt még, a neten azonosítottam be a nyomoromat). Szuper, nem?
Ráadásul nem jött meg a menzeszem. Már éppen elkezdtem reménykedni… csináltam egy tesztet, ami negatív lett. Mindenesetre ez a késés azt is eredményezte, hogy nem mertem semmi ütősebbet bevenni. Azóta persze, egy nap késéssel megjött…. és azóta hulla fáradt is vagyok…
Tömören ennyi a hallgatásom oka…
Június 6.
2011 június 6. | Szerző: MM
Huhhh, ez a hétvége megint nem volt semmi….
Pénteken este barátokkal voltunk az egyik itteni helyen dzsesszt hallgatni. Évek óta van ez a rendezvény, évente egyszer, abszolút világszinvonalú művészekkel és zenével. Egyre több embert érdekel, így a kocsma teraszát már kinőtte, most az utcán volt felállítva a színpad, asztalok és egy kis grillezés. Sokan voltak, jót ettünk és jó volt a zene is. Ugyan sikerült a baráti társaságot úgy szervezni, hogy szinte senki nem ismerte a másikat mert külöünböző körökből voltak, de mivel a zene hangos volt, így beszélgetni amúgy is csak szakaszosan lehetett. A legjobb az volt, hogy megúsztuk az esőt. Utólag láttuk, hogy nálam itthon, ami kb. 3 kilométer, hatalmas zuhé volt. Ott is villámlott, dörgött, de csak pár csepp eső volt.
Szombat délelőtt, mivel itt voltunk nálam és dolgozni sem kellett, elmentünk a piacra bevásárolni. Nagyon élveztem, ugyan leszakadt a karom, de nagyon jó volt. K is adott nekem egy pontot, mert hajlandó volt elsétálni velem az egyik helyi híres cukrászdába is.
Piacozás után még egyet bicikliztünk is. A szokásosnál kicsit mozgalmasabb volt: a bicikliút mellett volt esküvői fotózás és jobbikos naggyűlés is. Ez utóbbi tényleg vicces volt: a szónok a bicikliút egyik oldalán helyezkedett el, a hallgatóság a másikon. Mi egyszer oda, egyszer pedig vissza irányban tekertünk el közöttük. Még én éreztem magam kellemetlenül.
Délután elhelyezkedtem a függőszékbe az új könyvemmel és egy nagyon kellemes délutánt töltöttem el. Este pedig grilleztünk egy kis pipi husit:)))
Nos, a vasárnap már nem volt ennyire jó…. Már déltől folyamatosan dörgött az ég, de nem volt semmi. Kis nyüglődés után nekiláttam a kertben az egyik ágyást rendbe tenni. Egész 1,5 méterig jutottam, amikor érkezett két-három nagy csepp eső. Innentől 1 percen belül leszakadt az ég. Fénysebességgel kapkodtam be a ruhákat és a napellenző ponyvákat, de így is megáztam. Gondoltam, akkor legalább megebédelek: feltettem a vizet forrni a tésztának és vártam, közben szakadt az eső, időnként jég is esett. Egyszercsak az áram is elment és ez több óráig így is maradt. Már rég felszáradt minden, amikor még mindig nem volt áram. Szerencsére a laptop akkuja elég jó és valahol a környéken még működött valakinek egy wifije is:))) Így nem ültem teljesen kukán.
Este lovagolni voltam és a kettes kutyát is vittem magammal egy kis okosításra. Egész normálisan viselkedett. A lovaglás is egész jól ment.
Éjjel viszont nem tudtam aludni, csak nyüglődtem: nyitott ablak mellett is melegem volt, még a hajam is zavart, úgyhogy összecopfoztam. (Tényleg: kérdés a hosszú hajúakhoz: Ti mit csináltok a hajatokkal éjszakára? Különösen nyáron? Engem most a melegben nagyon zavart, hogy a nyakamban van.) Hajnalban arra ébredtem, hogy az automata öntöző ki be kapcsol. Már világos volt, így kimentem és megpróbáltam elhárítani a dolgot. Ehhez kitapickoltam a vízbe és miután a hófehér köntösömben a sárban turkáltam sikerült is elhárítani. (a köntös most van a mosásban). Utána vetettem egy pillantást a telefonra és megfagyott bennem minden: volt egy nem fogadott hívásom rejtett számról éjjel egykor. Persze a legrosszabbra gondoltam: K-nak új telefonja van és nem állította még be a hívószámkijelzést. Azt hittem, ő hívott, és valami baj van – rosszul van, vagy ilyesmi. Vártam egy kicsit és megpróbáltam hívni. Második próbálkozásra fel is vette. Persze, hogy nem volt semmi baja, persze, hogy nem ő hívott és persze, hogy én ébresztettem fel. De hál’ Istennek nem haragudott.
Utána már csak szenvedtem, nem nagyon tudtam aludni, csak akkor, amikor viszont már fel kellett volna kelnem. Kókadtan üldögéltem a kávémnál, amikor az anyu emlékeztetett arra, hogy nyolctól nem lesz víz. Szerencsére nem nyolctól és szerencsére, hogy szólt, mert elfelejtettem volna. Így még volt időm lezuhanyozni, hajat mosni… Persze innentől már meg volt pecsételve a napom.
Szóval ennél pocsékabban nem is kezdődhetett volna ez a hét…..
Remélem, hogy a folytatás ennél csak jobb lesz! Főleg, hogy megyünk nyaralni a hosszú hétvégére.:)))
Június 2.
2011 június 2. | Szerző: MM
A dolgok megint nem mennek valami jól közöttünk, de ezt nem részletezném. Igazából megint leeresztettem eléggé. De majd összeszedem magam. Megtudtam a pszichológustól, hogy ez az állapot a mingliség. Számtalan előnnyel jár, csak én még nem látom őket.
A pünkösdi hétvégén elmegyünk egy kicsit biciklizni. Már alig várom.
Főleg, hogy utána majdnem három hétig nem lesz a boltban eladó lány, úgyhogy kemény hetek elé nézünk. Utána meg új lány lesz, vele meg azért nem lesz könnyű.
Viszont gyorsan telik majd az idő, mindjárt szeptember lesz, amikor elvileg nekivágunk a következő lombiknak. Már alig várom. Valahogy most jók a megérzéseim, magabiztosabb vagyok. (legalábbis ebben)
Viszont baromi éhes vagyok. Megint fogyózom, eddig kis jóindulattal 1 kiló ment le két hét alatt. Úgy vágyom már egy kis mekire…:)))
Május 26.
2011 május 26. | Szerző: MM
Ma viszonylag korán hazaértem… kicsit el is vagyok veszve… mit is szoktam ilyenkor csinálni?
A héten megint volt pszichológus… ez most már tényleg terápia és azt hiszem, hogy hasznos, bár emésztenem kell a dolgokat. Szerinte nekem kell költöznöm, mert szükségem van erre a sokkra. Azt mondta, hogy köztudott tény a terhes nők fészekrakó ösztöne. Ez tényleg így van, emlékszem, amikor a húgomnak 9 hónapos terhesként fogyott el a türelme a lakásfelújítással kapcsolatban és kezdett bazi nagy dobozokat kipakolni, bepakolni, stb. Szóval van ez a mondás.. szerintük meg lehet fordítani: rakjunk előbb fészket, hogy utána beköltözzön a baba. Persze a dolgok ennél bonyolultabbak, de kábé ezt szűrtem le magamnak. Azóta megint folyamatosan ezen gondolkozom. Közben igyekszem leépíteni a szoros kapcsolatot a szüleimmel. Mármint azt, hogy a lehető legritkábban megyek át, hívom fel őket, stb. Az anyám meg mintha ráérezne erre, illetve a dolgok összejátszanak ellenem, mert három napja folyamatosan van valami, ami miatt muszáj beszélnünk.
A múltkor azt mondta a pszichológus, hogy túl szoros a kapcsolatom a kutyáimmal és a szükséges érintések nagy részét megkapom és megadom tőlük/nekik és ez rossz a párkapcsolat és a fogantatás szempontjából is. Biztos, hogy szoros a kapcsolat, de egyszerűen szeretem őket simogatni. K szerint ez azért nem baj és ezt nem is kell szó szerint értelmezni. Nem tudom…. Mindenesetre igyekszem tőlük is egy kicsit nagyobb távolságot tartani, ami mindenesetre azt az eredményt már meghozta, hogy ha reggel nyitom az ajtót, hogy enni adjak nekik, nem tódulnak be a lábam mellett.
A mai nap elég fárasztó volt, mert egy rendezvényen vettünk részt, ahol részben elég sokat kellett állni, részben pedig sokat kellett pakolni. Igazából a pakolós részt utálom a legjobban. Viszont kellemes társaságban töltöttük az időt, mert egy nagyon kedves partnerünket is meginvitáltuk magunk mellé kiállítónak és el is jött, aminek komolyan nagyon örültem.
Május 23. – az élet apró örömei
2011 május 23. | Szerző: MM
Igen, az élet apró örömei:
Emlékeztek a parkolási mizériámra? Amikor nem fogadta el a 200 forintosaimat az automata és utána pedig megbüntettek? Nos, megérte szívózni egy kicsit… két levélváltás után ma megkaptam, hogy nagylelkűen lemondtak a megbüntetésemről. Persze egy szóval nem mondták, hogy bocsi, vagy ilyesmi, csak közölték: pótdíjhátralék nem áll fenn.
A másik, aminek örülni lehetett ma, az ennél kicsit komolyabb: van egy lehetőségünk arra, hogy néhány holminkat belistáztassuk az egyik nagy hipermarket láncba. Ez eddig nagyon klassz, mindent lezongoráztunk velük, majd beszéltünk az ügynökünkkel, akik csak a fejét csóválta, hogy nem tudja, tudnak-e szállítani, meg hogy mit fognak szólni hozzá, mert mégiscsak egy hiper, nem parfüméria és hát az imidzs, az nagyon fontos. (ez utóbbi érvet szeretem a legjobban, mert a mi pénztárcánkra megy az imidzs védelme) Azért azt tanácsolta, hogy írjuk csak meg a nagyfőnöknek. Megírtuk és a válasz pozitív volt, sőt meg is dícsértek bennünket. Mondjuk ez volt a logikus válasz, de ettől a cégtől bármi kitellik….
Május 23.
2011 május 23. | Szerző: MM
Megint sűrű volt a hétvége, bár nem így terveztük. Szombat délelőtt rohamtempóban kigyomláltam Knál a virágoskertet, amíg ő lenyírta a füvet, utána azt terveztük, hogy átmegyünk Etyekre a Pincefesztiválra. Zárójelben jegyzem meg, hogy nekem éppen érettségi találkozóm lett volna, de baromira nem volt kedvem odamenni és babaképeket nézegetni. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Remélem, ha lesz végre gyerekem, akkor sem fogom mindenki orra alá nyomni a fotóját…
Szóval Pincefesztivál: kitaláltuk, hogy nem megyünk be kocsival Etyekre, amúgy sem lehet, messzebb, a falu határában kell megállni, hanem a szomszéd faluban, Biatorbágyon hagyjuk az autót és busszal megyünk. Így is tettünk, a fesztivál klassz volt, ugyan elég meleg volt eleinte, később meg kicsit meg is áztunk. Az igazi hidegzuhany visszafelé ért bennünket, mert kiderült, hogy az utat egy frontális karambol miatt lezárták, így értelemszerűen nem jön busz és ez még órákig így lesz. Estére viszont vacsorameghívásunk volt, így kénytelenek voltunk elindulni valahogy… ez esetben gyalog. A táv egyesek szerint 6, mások szerint 4 kilométer volt. Szerencsére az utolsó két kilóméteren felvett bennünket valaki, de hullák voltunk, mire a kocsihoz értünk, főleg, hogy már előtte is gyalogoltunk eleget, bent a faluban. Hazavonszoltuk magunkat, leültünk 10 percre, lezuhanyoztunk és elmentünk vendégségbe. Ha nem mi lettünk volna egyedül meghívottak, én simán lemondom.
Nagyon jó kaják voltak, és én eléggé beettem, aminek vasárnap reggelre meg is volt a böjtje: olyan bélfájással ébredtem, hogy azt hittem, belehalok. Ennek az előzménye az, hogy múlt héten fogyis kaját ettem, ami délelőtt valami rettenetes káposztalevesből délután és este pedig mikro-adagokból állt. Nos, erre ettem rá szombaton, és tényleg azt hittem, meghalok. Délben vonszoltam magam haza, lemondtam a lovaglást és pihegtem egy kicsit. Szerencsére kicsit később már jobban voltam, így semmi akadálya nem volt, hogy itthon is halálra dolgozzam magam: kigyomláltam a sziklakertet és lemostam a teraszokat és kerti bútorokat.
Estére megint hulla voltam. Miért kell ezt nekem minden hétvégén előadnom? Pedig a pszichológus is elmondta, hogy valamiből le kell adni a feladatok közül, mert ez egyszerűen túl sok. El is döntöttem, hogy megbízom azt a srácot, aki az anyuéknál is tevékenykedik, hogy nyírja a füvet és egy pár dolgot még csináljon meg a kertben.
Május 20.
2011 május 20. | Szerző: MM
Szamikám! Édes vagy! Ez a hormonális szarság azért visel meg ennyire, mert eddig ez nem volt nekem… úgy látszik, most már van. Igen, már jobb a hangulatom… és igen, beszélgetni kell…. valamiért most sikerült is. Szerdán éjszakába nyúlóan beszélgettünk és valamiért – nem tudom mi lehetett a borában – őszinteségi rohamot kapott, (vagy ha nem azt, akkor is nagyon élethű volt) és olyan szépeket mondott nekem, amiket csak a kapcsolatunk kezdetén. Elmondhatatlanul jól esett….
Azért, hogy ne legyen minden kerek, a mai napunk elég vacakra sikerült: reggel K telefonált, hogy nem ér be időben, mert már szinte bentről kell visszafordulnia a parkolóban, a városon kívül hagyott autóhoz, aminek szól a riasztója és folyamatosan telefonál. Ő nyugodt volt, biztos volt abban, hogy valami nyitva maradt, de mivel nekem már lopták el autómat, én bizony beszartam.
Emiatt nekem be kellett rohannom a boltba, mert vártunk egy partnert, akinek már egy hete kellett volna fizetnie, de mára ígérte magát. Bementem, persze a fickó szart egyet jönni. Felhívtam, mondta, majd délután. Gondoltam, kösd fel magad… Innen elmentem fodrászhoz, majd leadtam az autót mosásra. Egy óra múlva mentem érte, és lám, az oldala nagyon csúnyán le van húzva. De tökig, a fémig. Persze mindenki megesküdött rá, hogy nem ők csinálták. Szerencsére ordítanom nem kellett, mert a főnökasszony felvett egy jegyzőkönyvet, amiben benne van, hogy kifizetik a kárt számla ellenében. Mondta, hogy lehet, hogy a tulajjal még meg kell küzdenem, de szerinte is ott történt. Ez azért is iszonyúan bosszantó, mert mindig vigyázok az autóra, a családban az egyetlen autó az enyém, amit nem ropogtattak még meg. Kurva jó, mi?
Másik szép történet: elmentünk szerdán vérvételre. Ott az a tábla fogadott, hogy május 1-től csak időpontra bejelentkezve lehet laborba menni, az aláírás szerint ezt kiírták április közepén. Mivel azért nem hobbim vérvételre járni, mégis honnan kellett volna erről értesülni. Megpróbáltam könyörögni, de elhajtottak. Gondoltam egyet, felmentem a meddőségi klinikára, ahol laza 8.800 ft-ért simán megcsinálták azt, amiért a tb járulékot fizetem. Disznóság! Ezzel a rendelkezéssel semmit nem értek el, ugyanannyian tolongtak ott, mint korábban. Bár az is lehet, hogy a cél az, hogy elriasszuk azokat az embereket, akiknek van egy kis pénzük, mert azok majd elmennek magánba és nem kell velük foglalkozni.
Június 26.
2011 június 26. | Szerző: MM
Nos a tanulság, amit ígértem: már hetek óta szarul vagyok, de főleg az utóbbi egy hétben: folyamatosan feszültség-érzés van rajtam, olykor szédülök, máskor pedig szívdobogásom van. Eddig ráfogtam a kávéra: a lombik alatt nem ittam kávét, csak menteset, merthogy a koffein árt. Itthon még mindig az van, de előfordul, hogy valahol megkínálnak, és nem tudok ellenállni. Szóval eddig azt gondoltam, a kávé a bűnös… Azután valamelyik nap jött a megvilágosodás: lehet, hogy a kajával van a gond, amit eszem. A gastroyal szénhidrátszegény diétáját csinálom egy ideje. Ebben napi szinten kb. 30 gr szénhidrát van. (FYI: a dietetikus szerint a súly megtartásához napi 160 grammra van szükség – mondjuk szerintem ez rengeteg)
Ez volt a tippem és úgy tűnik, hogy bejött… pénteken ki is próbáltam: 10 óraira vettem két mini pogácsát és egy mini croissant. Megettem és a remegés azonnal eltűnt. Úgyhogy a Gastroyal száműzve van. Kicsit sajnálom, mert tavaly ezzel sikerült lefogynom azt a bizonyos 6 kilót. Most valami mást kell kitalálnom, mert úgy látszik, hogy ezt már nem akarja a szervezetem.
Oldal ajánlása emailben
X