Július 19.

2011 július 19. | Szerző: MM |

 Megint mozgalmas volt a hét… 

A múlt héten gyalogkakukk voltam, az autómat javították, amit a mosóban meghúztak. A tyúk persze kihúzta magát a csere-autó problémakör alól, így vonatra kényszerültem. Végülis túléltem, emberek milliói élnek így, csak éppen bosszantott a dolog. Felháborító, hogy nem akarnak felelősséget vállalni. Eleinte fontolgattam pár keresetlen szót a fészbukon és a Tékozló Homáron, de végül elvetettem, mert nem volt rá időm. De még később meg fogom tenni. Azt hiszem. 

A legszarabb az volt, amikor csütörtökön a legnagyobb hőségben kellett hazavonatozni, komolyan mondom a vagonban minimum 45 fok volt. Az ablakokat nem lehetett rendesen lehúzni, ültem és éreztem, hogy folyik a víz a hajamból. Annyira sajnáltam szegény klajzit, mert tetőtől talpig felöltözve a szar nejlon egyenruhában kellett ugrálnia és nem csak 30 percig, mint nekem. 

Hétvégén lustiztam… hiába már nem volt 38 fok, nekem még a 33 is meleg volt, ami délutánra felkúszott 35-re a teraszon. Szombaton a szüleimnél kellett segíteni a laptopot életre kelteni, mert elutaztak, és vinni akarták magukkal. Vasárnap viszont szinte egész nap a teraszon punnyadtam a hűs vízpermet alatt. 

A nyugalmamat csak az zavarta meg, hogy a vasárnap délelőtti biciklizés alkalmával berepült egy darázs a pólómba és megcsípett. Persze hol? a mellemem. Nőtt egy harmadik mellem… sikoltoztam K-nak, aki haladéktalanul megállt és segédkezett, ugyan sajnos már nem volt mit…. Szegény annyira aggódott, hogy már mennie kell és nem lesz-e valami bajom. Mondom, nyugi, nem vagyok allergiás… azt sosem lehet tudni, volt a válasz. Komolyan mondom, a szemem is könnybe lábadt, hogy ennyire aggódik értem. Persze jó lenne, ha a mindennapokban egy simogatással vagy öleléssel is ki tudná fejezni az érzéseit, de ilyenkor látszik, hogy szeret és aggódik értem, hogy még egy ilyen kis piszlicsáré dolog miatt is így tud aggódni. Belegondolok, hogy a lombik miatt mennyire aggódhat szegény. Többször elmondta, hogy nem tudja, hogy maga a kezelés mennyire ártalmas rám nézve, a dokitól is ezt kérdezgette, meg azt, hogy ezt mégis hányszor lehet csinálni anélkül, hogy ártana. Na persze utálja az egész macerát is, meg fél is a gyerekvállalástól, de azért aggódik is miattam. 

Tegnap este voltam lovagolni és elég jól ment, megdicsértek:))) Ugyan Gabi, az oktatóm már mondta, hogy milyen hibákat vett észre, amiket jövő héten gyakorolni fogunk, de azért nagy általánosságban elégedett volt velem. 

Most pedig összeszedem magam, mert hamarosan indulnom kell, egy fontos tárgyalásunk lesz. Két olyan projectünk fut most, ami nagyon fontos és jelentős előrelépést jelent a kis üzleteinkben. Ha ezek sikerülnek, tényleg léptünk egyet előre. Az egyikben ma talán sikerül megállapodásra jutnunk és a dolgokat fixálni.