Tegnap olvastam egy felhívást a fészen: egy kutya már két éve van menhelyen, mert a gazdái egy szép napon bevitték azzal az indokkal, hogy már nem kell, mert baba születik. Szegény kutya (Manfréd) azóta minden áldott nap várja a gazdáit, eleinte tépte a rácsot, most már csak csendes beletörődéssel üldögél.
Úristen! és az ilyen embereknek gyerekük születik! Mit fognak tanítani annak a gyereknek? Az ilyenektől azonnal elvenném a gyereket, ahogy megszületik, nehogy rossz irányba neveljék.
Szerencsétlen kutyus…. annyira szívesen magamhoz venném, de persze tudom, hogy két kutya is bőven elég és nem fogadhatok be mindent és mindenkit.