Június 16.

2011 június 16. | Szerző: MM |

  Nem, nem húzódott el a hosszú hétvége, csak azóta pörgés van ezerrel. 

A mini-nyaralás szuper volt! Már régen éreztem magam ennyire jól! Ausztriában voltunk a Wachauban. Végigbicikliztük a terepet a Duna mindkét oldalán Kremstől Melkig. Két napot hétágra sütött a nap, le is égtem kicsit, egy nap délelőtt szakadt az eső, akkor elmentünk autóval Ennsbe és Welsbe sétálni. Szerencsére délutánra újra kisütött a nap és így az aznapi etapot is le tudtuk nyomni. Ez volt a legjobb, mert ugyan nagyon kellett nyomni, hogy időben Melkbe érjünk, de ott hajóra szálltunk és végighajókáztunk az egész Wachau-n. Csodás volt az egész:))) 

Olyan vicces volt, hogy ugyanazokat a hajókat láttuk, amiket itt Pesten is szoktunk… na persze, csodák nincsenek, elvégre ugyanaz a folyó:))) A kiruccanás egyetlen árnyékos pontja az volt, hogy ezek a drága sógorok vagy nem vacsoráznak egyáltalán, vagy Norbi update szerint hatig befejezik, mert alig találtunk olyan éttermet, ahol nyolc után lett volna konyha. 

A másik vicces és egyben szomorú dolog az volt, hogy olyan nagyon otthonosnak éreztem a környéket, mert nagyon hasonlít a Dunakanyarra. A szomorú az volt, hogy míg ott ráépülnek a biciklisták, kirándulók, túrázók kiszolgálására, nálunk egyáltalán nem használják ki ezt a lehetőséget. Ott lépten nyomon kis heurigerek, kiülők vannak, vagy egyszerűen csak önkiszolgáló rendszerben ki van téve egy-egy adag gyümölcs 1 euróért. (na persze, a kisebbség tagjaival ott nem találkoztunk) Az emberek mindenhol ülnek és fröccsöznek, söröznek. Nálunk meg… éppen két hete hallottam, hogy a rendőrök a bicikliúton szondáztatják a népet, mert ugyebár biciklizés esetén is tilos az alkohol. A falnak tudok menni ettől…. Tudom, mi a szabály, de nem a bicikliúton sportból biciklizőket kellene szondáztatni, akik mondjuk a melegben ittak egy fröccsöt, hanem az éjszaka a kocsmából a tök sötétben, matt részegen, a főúton hazatámolygó Józsi bácsival kellene foglalkozni, mert ő tényleg ön és közveszélyes. Na, mindegy, ennyit a dohogásból…

Úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapok stressze most ütött ki, amikor ki lehetett engedni… tipikus… hazajövet reggelére kijött egy brutál herpesz a számon, majd még kettő hozzá… és ehhez még egy kis altesti gomba is kiütött.. (soha életemben nem volt még, a neten azonosítottam be a nyomoromat). Szuper, nem? 

Ráadásul nem jött meg a menzeszem. Már éppen elkezdtem reménykedni… csináltam egy tesztet, ami negatív lett. Mindenesetre ez a késés azt is eredményezte, hogy nem mertem semmi ütősebbet bevenni. Azóta persze, egy nap késéssel megjött…. és azóta hulla fáradt is vagyok…

Tömören ennyi a hallgatásom oka…