Május 26.

2011 május 26. | Szerző: MM |

 Ma viszonylag korán hazaértem… kicsit el is vagyok veszve… mit is szoktam ilyenkor csinálni? 

A héten megint volt pszichológus… ez most már tényleg terápia és azt hiszem, hogy hasznos, bár emésztenem kell a dolgokat. Szerinte nekem kell költöznöm, mert szükségem van erre a sokkra. Azt mondta, hogy köztudott tény a terhes nők fészekrakó ösztöne. Ez tényleg így van, emlékszem, amikor a húgomnak 9 hónapos terhesként fogyott el a türelme a lakásfelújítással kapcsolatban és kezdett bazi nagy dobozokat kipakolni, bepakolni, stb. Szóval van ez a mondás.. szerintük meg lehet fordítani: rakjunk előbb fészket, hogy utána beköltözzön a baba. Persze a dolgok ennél bonyolultabbak, de kábé ezt szűrtem le magamnak. Azóta megint folyamatosan ezen gondolkozom. Közben igyekszem leépíteni a szoros kapcsolatot a szüleimmel. Mármint azt, hogy a lehető legritkábban megyek át, hívom fel őket, stb. Az anyám meg mintha ráérezne erre, illetve a dolgok összejátszanak ellenem, mert három napja folyamatosan van valami, ami miatt muszáj beszélnünk.

A múltkor azt mondta a pszichológus, hogy túl szoros a kapcsolatom a kutyáimmal és a szükséges érintések nagy részét megkapom és megadom tőlük/nekik és ez rossz a párkapcsolat és a fogantatás szempontjából is.  Biztos, hogy szoros a kapcsolat, de egyszerűen szeretem őket simogatni. K szerint ez azért nem baj és ezt nem is kell szó szerint értelmezni. Nem tudom…. Mindenesetre igyekszem tőlük is egy kicsit nagyobb távolságot tartani, ami mindenesetre azt az eredményt már meghozta, hogy ha reggel nyitom az ajtót, hogy enni adjak nekik, nem tódulnak be a lábam mellett. 

A mai nap elég fárasztó volt, mert egy rendezvényen vettünk részt, ahol részben elég sokat kellett állni, részben pedig sokat kellett pakolni. Igazából a pakolós részt utálom a legjobban. Viszont kellemes társaságban töltöttük az időt, mert egy nagyon kedves partnerünket is meginvitáltuk magunk mellé kiállítónak és el is jött, aminek komolyan nagyon örültem.