Május 16.
2011 május 16. | Szerző: MM |
Megint pocsék hangulatban vagyok. Depiseknek kéretik nem olvasni…
Először is, szar az idő…. utálom ezt az esőt és fázom is. Azután egy napot késett menzeszem. Vasárnap kellett volna megjönnie, de helyette csak pocsék fejfájás volt. Mivel nem tudtam, mi lehet a késés oka (mert ugyebár az ember lánya addig bízik, amíg még él) ezért nem mertem bevenni semmilyen ütősebb fájdalomcsillapítót, így csak vergődtem. Azután persze ma reggelre megjött és így elszálltak a remények. Ezzel együtt megérkezett a pocsék hangulat is: miért is vagyok egyedül, mikor fogja végre ő is beletenni magát ebbe a kapcsolatba, mikor érzem végre azt, hogy elkötelezte magát…. szóval minden szar volt.
Ugyanakkor még a hétvégén kifejtettem, hogy pünkösdkor szeretnék valahová elmenni, mert nagyon fáradt vagyok és ha itthon vagyunk, csak rohangálunk A-ból B-be, vásárolni kell, főzni, mittomén… nem is kellett nagyon győzködni, már el is kezdte szervezni. Szóval más dolgokban tényleg borzasztóan előzékeny, bizonyos dolgokban meg egyáltalán nem.
Ma a talpmasszázson a természetgyógyász azt mondta, hogy érdemes lenne egy újabb petevezető átjárhatóságit csináltatni, mert szerinte már nincsenek elzáródások, és így nem kellene lombikozni, inszem is mehetne. Még gondolkozom rajta, mert maga a vizsgálat sem olcsó. Meg még meg kellene kérdezni a dokitól, hogy van-e egyáltalán értelme… úgy értem, K eredményei alapján lehet-e, mert ugyebár nem csak rólam van szó.
Amikor elmondtam Neki ezt a történetet, azt válaszolta, ha akarom, csináltassam meg a vizsgálatot. Most akkor mi van? Beleegyezett a folytatásba? Ááááá soha nem tudom, hányadán állunk…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Tegnap már egyszer ideírtam, de elszállt az égbe, ettől meg ideges lettem. Most nekifutok újra. 🙂
Szóval, először is azt gondolom, hogy nagyobb fenntartással kellene kezelni a menzesz környéki hangulatodat és világlátásodat. :)) Egyszerűen csak túl kellene élni és nem elfelejteni, hogy ezt most csak a hormonok csinálják Veled. Legutóbb én is dagadtra bőgtem a fejem és úgy éreztem, az egész világ összefogott ellenem és semminek semmi értelme… de mielőtt felkötöttem volna magam, úgy döntöttem, várok még egy napot, amíg elmúlik. :))) Egyszerűen nem szabad komolyan venni magunkat ezeken a napokon.
Másrészt meg – bár tudod, hogy sokszor eszem ágában sincs Őt védeni – most mégis az az érzésem, hogy egyszerűen csak a saját félelmeidet és a saját belső bizonytalanságodat vetíted ki erre az emberre. Tudna olyat tenni, amitől Te 100%-osan elhinnéd, hogy szeret Téged és bízhatsz benne? Nem hiszem… :)))
Ha meg nem tudod, hányadán álltok, akkor talán kérdezd meg. Beszélgetni kell. Egyenesen, őszintén. Az olyan alakokkal, mint K meg különösen. :))))
Azért remélem, mára már elvonultak a felhők és szebben látod a világot. Még a nap is kisütött! :))) Puszillak!